Krisztus képére és hasonlatósságára teremtett lények vagyunk , Krisztus nemcsak általánosságban, en gros szerette a népét , hanem külön -külön is szerette mindannyiunkat . Megváltónk karácsony estéjén közénk jött , szeretettel meglátogatta , életével , jóságával beragyogta a kapzsi bankár Zakeust , a bűneiben fetrengő ördöngöst vagy a halott Lázárt . Húsvét vasárnapján nem várja diadalittasan az emberek hódolatát egy kipárnázott irodában átdöfött lábbal , hanem végtelen szerénységben maga indul útra , és keresi fel az emmauszi tanítványokat , az elveszett bárányokat , a századikat is megkeresi, a vállára veszi , és biztonságba viszi . Neki a keresztény gyilkos Saul is fontos . Nem médiakísérettel keresi meg , hanem az éj csendjében Maga megy a damaszkuszi útra , hogy megszólítsa, szeretetével újjászülje ezt a habzó szájú terroristát , hogy a népek apostola , Szent Pál váljon belőle .