"Lehet, hogy furcsának tűnik a mai embernek a belső békében, egykedvűségben való lét, de én azt látom, hogy a nagy érzelmi hullámzások, kirobbanó örömök és a fájdalmas letörések az embereket nagyon le tudják fárasztani, és én azt hiszem, hogy ezek a hangulati ingadozások a mi Urunk Jézus Krisztus életének nem voltak jellemző tulajdonságai. Ő is biztos izgult, félt is nagycsütörtökön, nagypénteken, de tette a dolgát, nem hagyta, hogy elragadják a hullámok! Húsvét hajnalán, a feltámadás után biztos, hogy öröm, diadalérzés van az Ő szívében is, de nem kezd örömtáncba, hogy „juhééé, feltámadtam!”, hanem végzi tovább a Mennyei Atya által rábízott feladatot. Nekünk is ezt kellene megtanulnunk, hogyan uraljuk érzelmeinket, kedélyállapot-változásainkat, hogy ne az érzelmeink, félelmeink, vágyaink játékszerei legyünk ezen a földön!"