Jó fiú voltam, még verset is hoztam....

Szeretettel,

Csaba t. 

Kozma László: A Mikulás mosolya

Hogyha baj ér, bánat, szégyen,

Bízzál Myra püspökében.

Elhozza csillagos éjen

Ajándékát észrevétlen.

Cipődet ablakba tedd ki,

Kincseit szívedbe rejti,

Ahogy tette sokszor régen.

Megjön sűrű hóesésben.

Arcát senki meg ne lássa,

Rejti fehér nagy szakálla.

Találkozhatsz véle bárhol,

Megismered mosolyáról.

Kitől jót és szépet várhatsz,

Bizony Ő: a Mikulás az.

Csengettyűje szól a szánnak:

Itt volt, de már messze vágtat.

Hiszen gondja van, temérdek:

Kincsét osztja a reménynek.

Aranyszarvas, hogy repítse,

Megérkezzen minden szívbe.

Hogyha jól és szépen várod,

Magadban is megtalálod.

Nemcsak várni, hogy mit kapnál:

Az a legtöbb, ha te adtál.

A szívedben, hogyha érzed,

Készítsél valami szépet.

Rajzolj erdőt, végy festéket,

Ajkadon fakadjon ének.

Tanulj nótát, csoda-verset,

Dalait a szeretetnek.

Akit egész évben várnak,

Segítsél a Mikulásnak.

Ahol baj van, gond és bánat,

Oszd kincsét a kacagásnak.

Hogy minden arc felderüljön,

Sötét ágra harmat gyűljön,

Ezüst nyoma csengő szánnak:

Mosolya a Mikulásnak.