„Sokszor a földön nem látjuk Isten jóságos jelenlétét, sok mindent nem értünk, de egészen biztos, hogy halálunk után fejünkhöz kapunk, és megdöbbenve látjuk, hogy minden nehézségnek, fájdalomnak megvolt az értelme, mennyi csoda volt az életünkben, egy-egy nehéz pillanatban hányszor jelent meg Isten a szeretetével, és lendített át egy-egy akadályon, amit mi véletlennek tudtunk be, vagy esetleg csak legyintettünk rá: »Áh, ez semmiség!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Minden egyes végzős gyermekünkért, hálát adok, mert minden egyes élet, akit karjaim közé fogadhattam, Isten drága ajándékának tartok. 