A Lelket várom a nagyszerűt,

Mi szépségekben szívem üt,

A Lelket, ki az Atyától lett

S a vizek felett lebegett.

A Lelket, akiben élet forr,

És rózsáival teleszór…

A Lelket, mely gyújt, csodát mível,

És betölt kegyelmeivel,

Mi föntrõl, egekbõl árad át,

Az örök élet áramát,

Mi telít, ürít és újra tölt

És újjá születik a Föld!

A Lelket várom, dús égi szél,

Ott fú, ahol akar és beszél.

Mond kimondhatatlan szavakat

És kormányoz virágokat.

(Puszta Sándor)