Csodálom a 95 éves Antal atyát ki megszenteli környezetét, kapával a kezében egész nap a kertben van és gyönyörködik a erdőnyi fában, melyből harmincat ö maga ültetett kilencven évesen, s melyek már szépen teremnek is. Vígan csobog az élő víz, mely befolyik a kertben, öntözi a növényeket, táplálja a tavat tiszta vízzel. Az atya  tavat ásatott, melyben halak úszkálnak.

Döbbenten megsimogattam az elmúlt rendszer által szétvert szenvedő kezét, melyen több hatalmas bőrkeményedés jelzi a kert iránti aktív szeretetét!   Milyen jó lenne, ha az ember mindenütt, ott ahol él, megszentelné a maga környezetét, szépé tenné azt a helyet ahol élnie adatott, szülőföldjének a rá bízott szegletét!  Ha mindannyian oly nagy szeretettel, szorgalommal gondoznánk szülőföldünk általunk belakott részét, Kárpátmedencéből tündérkert lenne!!

Szeretettel,

Csaba t.