Hát igen! Gazdagság, szegénység…
Ugye, hogy ezen kifejezéseknek is hányféle értelmezése lehetséges?
Számomra - ma már! - Jézus szavai a leginkább útmutatóak:
- Ne gyűjts olyan „kincseket”,
amit megrág a moly, megeszik a rozsda!
Mert bizony-bizony, az e heti „tan-mese” kapcsán
se kell másra mutogatnom, mással példázódnom.
Van saját „élményem”.
Húszéves koromban induló szakasza életemnek,
amelynek még talán ma sincs vége.
Szinte állandó gondolatként/kérdésként visszhangzik bennem:
- Jól tettem-e, hogy mindig a „munkát” helyeztem minden elé?
- Helyes volt-e az, hogy a hajnaltól késő éjszakákig tartó „pénzcsinálásban”
nem szakítottam több időt lányaimra? A családomra?
Mert bizony, egy-egy rövid kiránduláson túl,
csak egyszer voltam velük nyaralni…
Hány óvodai-, iskolai évnyitón-évzáron, ünnepségen nem voltam velük,
s nem osztoztam sikereikben…
Pedig jó bőven lett volna alkalmam.
(Már évekkel ez előtt kiszámoltam azt,
hogy a három lányom 10 évet járt óvodába, 24 évet általánosba,
13 évet középiskolába és 13 évet felsőfokra.)
Mennyi táncpróbán nem biztattam, erősítettem őket…
Mennyi fellépés izgalmát és örömét nem osztottam meg velük…
S vég nélkül sorolhatnám, hogy mi mindent hagytam ki,
mert nekem mindig volt fontos feladatom,
mert nekem mindig volt dolgom.
- Van-e még esélyem arra, hogy javítsak?
Sajnálom.
Kérlek Benneteket, bocsássatok meg nekem!
Köszönöm.
Szeretlek Benneteket. 
