Divatos ma mindent nagy cinikusan leszólni, kritizálni! Sajnos a kétezer éves egyház, a pápai intézmény is gyakran a bírálatok kereszttüzébe kerül! Minden esetre bárki bármit is mondhat az Anyaszentegyházól, én örvendek, hogy nem vagyok árva, hogy magaménak érezhetem a kétezer éves egyházat annak minden szentjével, jól sikerült eredményével, kudarcával együtt!
Romai Katolikus vagyok, apám anyám gondoskodó szeretete, drága ajándéka, a keresztség szentsége, melyet kisbabaként elnyertem! Tudatos döntéssel vállaltam, hogy e nagycsalád papja legyek, szolgáló szerzetese! Minden gyengeségem ellenére, soha egy pillanatra nem bántam meg, hogy Népemhez, Egyházamhoz, vállalt kettős identitásomhoz ragaszkodok. Jó e hosszú kétezer éves élő láncban egy kis láncszemecske lenni, tenni mindazt, mit lelkiismeretem szentélyében megszólaló Teremtőm tőlem kér!
Bármennyire fáj is, tudnunk kell, hogy az igazság gyógyít. Aki gyógyulni akar, azt szeretettel átöleljük, de azt, aki a szakadék felé szalad, kötelességünk figyelmeztetni.
"Sokszor kérdezik, hogy lehet ennyi gyereket szeretni. Nem az a lényeges egy gyereknek, hogy mennyi időt van veled egy fedél alatt, hanem az, hogy mennyi minőségi időt töltötök együtt. Abba a gyerekbe, ha csupán három percre is, de belekarolsz, hogy na, gyere, beszéljünk arról, ami számodra fontos, és abban a három percben csak az ő kis dolgaira figyelsz, ha csak neki vagy jelen, akkor elhiszi, hogy szereted.
A búzamag is milyen pici, de ha nem veted el, nem fogsz ősszel aratni. Ha azt a kis odaszánt minőségi időt naponta, hetente odaszenteled, akkor az gyümölcsöt fog teremni a ti életetekben. Minden egyes percet töltsünk ki tudatosan élettel, szeretettel, és akkor nagyon hosszú lesz a 24 óra, az Isten adta áldott nap."
November nem csak az elhunytak hónapja, ezekben az időkben gondolunk elhunyt korai szeretteinkre, hanem az örök életre, a végső eseményekre is! Legyünk még mindig az életünket tekintve valamilyen hosszan, a kapcsolatainkkal és Isten kezébe kapaszkodva, hogy újra átváltoztassuk az életünket! A gyűlölet, a harag, a bűn olyan, mint egy nem az utcán keresztül, ami sehova sem vezet, de azt is tudnunk kell, hogy nincs olyan zsákutca, ahonnan az ember ne fordíthatna, és nem is lehetne folytatni végső célunk felé!!
Bármit is mondanak a hírek, bárhogy is verik a harangokat félre körülöttünk, a mi Mesterünk ezen az úton is Jézus Krisztus, és Ő az Újszövetségben háromszázhatvanötször mondja: ne féljetek! Ne féljetek, mert én veletek vagyok, legyőztem a gonoszt. Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben, – megteszi nektek.”
Mt 21,21
Nekünk nem szabad félnünk! Bármekkora is a gond, akik Krisztusban bíznak, azok a számára nincs veszve semmi.
Megvolt a koronavírus teszt és sajnos pozitív lett az eredmény! Ez a pozitív teszt azt mutatja, hogy nem csak a külvilágban, de már az én szervezetemben is konfliktus, háború zajlik! Ezt a csetepatét én úgy érzékelem, hogy sokat köhécselek, fáradtabb vagyok és főleg nem mehetek az emberek közé, nem tarthatok szentmisét, valószínű, hogy nem is tudnék egy órácskát beszélni köhögés nélkül.....
2016 őszén tartottam egy sorozatot az áldott békéről. Kollégáimat megkérem, hogy ezeket az elmélkedéseket adják közre esténként 18.00 órától, és ígérem, ha Isten segít újból elkezdjük a közös élő imádkozást is! Addig imádkozzunk, - ahogy lehet, külön-külön - hogy béke legyen a testünkben, a családjainkban, a munkahelyeken, a népek, nemzetek között, e gyönyörű nagyvilágban! Imádkozzunk, hogy mi emberek békében tudjunk élni Teremtőnkkel, egymással, és e földön élő növényekkel, állatokkal, minden teremtménnyel! Karácsonyra a béke ünnepére készülünk, teremtünk békét magunkban és világunkban!
Kétezer évvel ezelőtt határtalan szeretetével Isten önmagát adta nekünk. Védtelen kisgyermek formájában közénk jött, belesimult Mária karjaiba és azóta is újból és újból megszületik oltárainkon, az Eucharisztiában . “ Itt vagyok, a tiétek vagyok, bízom bennetek !”
Nem vagyunk egyformák, lám a fák is másképpen reagálnak a ránk szakadó hideg őszi fagyokra! A fenyőnek meg sem kottyan a hóharmat, az mi a lombhullató fákat megszabadítja lombkoronájától. Ne egymást nézzük, ne egymással versenyezzünk, hanem Isten által ránk bízott feladatokat vigyük becsülettel jó végre!