Mindannyian „meg kaptuk a meghívót a mennyei lakomára”, az Isten és az ember „egy asztalhoz ülhet”, és hiszem, hogy ezeket a legbensőbb tiszta vágyainkat Isten be fogja tölteni.
Uram úgy csapkodnak a hullámok, félünk, és nagyon kicsik lettünk e megbolydult világban. annyi rossz hír, annyi erőszakos ember, dagályban a gyűlölet!... Kérünk szépen indulj el felénk, csillapítsd a háborgó elemeket, és hozz békét gyermekeidnek, mert szorongunk, félünk, hogy elveszünk! Krisztusban kapaszkodva bizakodó szívvel hajtom e hánykolódó bárkában álomra fejemet!
….arra gondoltam, jó lenne találkozni egy boldog emberrel. Akármerre keresgéltem, azt láttam, hogy igazából csak azok az emberek kiegyensúlyozottak, akik Istent keresik, az Ő közelében élnek.
Elmentem nosztalgiázni a Hargitára, a hajdani bányába, ahol 1982-83-ban egy évig dolgoztam! Az egyik hajdani kollégám kiszámolta, ha nyugton maradtam volna, a bányából 2003-ban mehettem volna 20 év régiséggel nyugdíjba... ilyen ha az ember nem nyomja meg a fenekét ott ahol van és koslat!!
Sajnos a kép mellé sem az erdő csendjét, nyugalmát, békéjét nem tudom oda fényképezni, pedig anélkül így két dimenzióban nem az igazi... , de azért talán felébreszti bennetek a vágyat, hogy útra keljetek az anyatermészetbe!!
Az ember gyenge, tisztaságunkat törékeny cserépedényben tartjuk , és a legnagyszerűbb embert is megkörnyékezi a gonosz lélek , és próbálja összetörni a benne lévő kincseket .
Az ember legbelsőbb szentélyébe nincs bejárata a gonosznak . Oda csak as léphet be, akit tudatosan beengedünk.