A mi Urunk Jézus Krisztus nemcsak felkereste a betegeket, hanem tanítványait is küldi szeretettel a betegekhez, szenvedő testvéreinkhez!! Nagyon fontos, hogy tudatosan felkeressük a bajban lévő testvéreinket! Még az ünnepeinknek is része kell legyen a szenvedő emberhez való tudatos lehajlás! Talán ma épek egészségesek vagyunk, de holnap lehet, hogy mi magunk is segítségre, gyámolításra szorulunk!
“Olykor azt gondoljuk, a szegénység: éhesnek, mezítelennek és hontalannak lenni. Mégis a legnagyobb szegénység nemkívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik veled. El kell kezdenünk gyógyítani ezt a szegénységet a saját otthonainkban.”
Ma a legnagyobb bűn az emberek elvont szeretete, a személytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak…
Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz' akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg a lelkiismeretet. Azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van!
Jó dolog leülni, meditálni, elmélkedni Isten s e világ titkairól, csendben imádni a Végtelent. Fürkészni az Úr üzenetét a Szentírás lapjain. De csodaszép elindulni és lehajolni egy bajban lévő kisgyerekhez! Szent dolog őt befogadni az életünkbe, s vele megosztani mindazt az anyagi-szellemi-lelki szépet és jót, melyet Isten túlcsorduló szeretetében nekünk adott.
Milyen jó lenne , ha én , mint kis Mária segítője tudnék lenni embertársaimnak ! Ha meglenne az a hitem , amibe a másik belekapaszkodva talpra tudna állni , és tudna menni , továbbindulni. Megkeresni és hazavezetni a másikat , hogy növekedjen kedvességben és bölcsességben !