A déli Kárpátok talán legszebb barlangjában, a Petroszén határában lévő Boli barlangban gyermekeinkkel keresztutat végeztünk 2017 nagyhetében!! Krisztus szenvedését átelmélkedve gyermekeinkkel a magunk, és a világ bűneiért kértünk bocsánatot a jó Istentől....

 

Szeretettel osztom meg Igrec Sándor felvételét és ugyanakkor a kedves Lönhárd Andreának a petrozséni Jézus Szívéről elnevezett otthonunk vezetőjének, vőlegényének Gusztinak, és minden kollégájának szeretettel köszönöm, hogy gyermekeinket ilyen maradandó, tanulságos órát tudtunk ajándékozni!!

Haljunk meg a bűneinknek és szülessünk újjá a szeretetre!! 

Csaba t.

 

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal, melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat:

Utolsó vacsora terme

Annás és Kaifás háza

Golgota

Szentsír

Praetorium

Gecsemáné kert

Olajfák hegye

Kidron-völgy

Sion hegye

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongerációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. (Itália „apostolának” is nevezték.) (1676-1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[2] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseke ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Állomásai (stációk)

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 14 állomása:

Jézust halálra ítélik

Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus először esik el a kereszttel

Jézus anyjával találkozik a keresztúton

Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát

Jézus másodszor esik el a kereszttel

Jézus beszél a síró asszonyokhoz (vagy Jézus vigasztalja a síró asszonyokat)

Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Jézust megfosztják ruhájától

Jézust a keresztre szegezik

Jézus meghal a kereszten

Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe helyezik)

Jézust eltemetik

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.