A tusnádi otthonunk is teljes kapacitással működik, akárcsak a többi házunk. A kollégák és a kiskorú védenceink Istennek hála jól vannak, egészségesek, vidámak, járnak az iskolába! Itt nem sárga, vagy vörös kód van érvényben, hanem nappal barna, estefelé sötétbarna, mert mindenütt medvék kószálnak!
Mi lesz - kérdezik sokan - ha súlyosbodik a járvány?! A valóság az, hogy a gyermekeinket nincs ahová küldeni, és a 61 kiskorú közül mi nem akarunk egyetem sem elküldeni, sőt Isten nevében befogadtunk a napokban egy új bajba került kislányt! Bízunk a gondviselő Istenben és a jólelkű testvérekben! Az elmúlt évtizedekben megtapasztaltuk, hogy a jó Istennek gondja van az ő árváira!
Jó együtt lenni a nagycsaládban! Tanulunk, játszunk, nagyokat kacagtunk itt Tusnádon is, akárcsak a többi otthonunkban! A lefekvés előtt, estéről estére meggyújtjuk az imádság lángját a Szentháromság színe előtt, mindazokért akik bennünket segítenek, támogatnak, vagy értünk imádkoznak!! Ma este is ezt tettük, a templomba, hol csak a ház lakóival gyűltünk össze, imádkozni egyik kedves kolléga nőnkért, Juditért! Ő három évig volt munkatársunk, és sajnos agydaganat miatt a napokban Magyarországon elhunyt! Nem tudunk elmenni a temetésére, de együtt közösen egy szentmisében elbúcsúztunk tőle!
Nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, de mi úgy döntöttünk, hogy nem engedjük el egymás kezét, és arra kérjük önöket, hogy önök se engedjék el a mi kezünket!
