„Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket. Bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson és szeretetében megerősítsen bennünket. Isten irgalmasságának ajándékát megtapasztaljuk, és ez arra ösztökél, hogy mi magunk is irgalmas szívűek legyünk, mint Ő.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sokan kérdezik, hogy a képen látható láncot miért tartom az íróasztalomon előkelő helyen?! Az igazság az, hogy az otthonunk óvodásaitól kaptam, mint általuk készített rózsafüzért. Szeretettel készítették és ragaszkodtak, hogy fogadjam el! Jaj köszönöm, mondtam nekik, de csináljunk belőle egy kis 10 "gyöngyszemes" koszorút nekem, a többiből meg nektek karperecet, nyakláncot! A gyerekek hallani sem akartak róla, fogadjam el kérleltek mosolyogva, ezt ők nekem készítették!