Milyen szép lehetett a marosvásárhelyi hajdani ferences templom!? Örvendek, hogy a múlt visszaköszön!!
Hálával és tisztelettel a régészek, a restaurátorok iránt,
Csaba t.
2020 dec. 13.
Vártemplomi meglepetés: Szent László legendája tárul fel a falakon
Szent László legendáját ábrázoló freskórészletek kerültek elő a marosvásárhelyi Vártemplom felújítása során. A néhány napja felfedezett falfestményrészlet különlegessége, hogy a középkori Erdély első olyan Szent Lászlót ábrázoló freskója, amely városi környezetben került elő, ráadásul a lelet a Vártemplom építésének vélt idejét is megváltoztatja. Freskórészlet a Vártemplom orgonakarzatának északi oldalán
Augusztus vége óta zajlik a nagyvolumenű felújítás a marosvásárhelyi Vártemplomban, a főként magyar állami támogatásból megvalósuló munkálatok során folyamatosan kerülnek elő a templom és Marosvásárhely történelmére vonatkozóan is fontos ismereteket rejtő régészeti, falkutatási leletek. Múlt héten például a templom északi falainak restaurálása folyamán került elő egy több részletből álló, monumentális freskórészlet: csaknem 15 méter hosszan húzódik, és Szent László legendáját ábrázolja. Vannak jól értelmezhető részletek
A falkutatási munkálatokat vezető Kiss Loránd restaurátor a templom orgonakarzatának északi oldalán mutatja be a leginkább látszó freskórészletet.
Bár sok helyen még pár centis vakolat takarja, jól látszik, hogy monumentális falfestményekről van szó, két méternél is magasabbak, tehát életnagyságnál nagyobb jelenetek láthatók rajta, amelyek a templom északi falának több pillérközére is kinyúlnak. „Elég egyértelműen látszik, hogy a Szent László legenda ábrázolása került elő, a kun vitéz levágott feje, a megmentett lány, mellette a bárd, illetve a korona, ezek Szent László-attribútumok. De ami egyértelműsítette, hogy ez egy nagy kiterjedésű Szent László-legendaábrázolás, hogy előkerült az ütközet és az üldözés jelenete is” – magyarázza Kiss Loránd. Kiss Loránd restaurátor szerint több szempontból fontos a feltárt falfestmény
A restaurátor hozzáteszi: a 14. század végére, 15. század elejére datálható freskók egyértelműsítik a templom építésének idejét is. Eddig ugyanis olyan feltételezések voltak, hogy a templom a 15. század közepe táján épülhetett, ez azonban most megdőlni látszik éppen a freskók miatt, úgy tűnik, mégis régebbi lehet a templom. „A munka java még ezután következik. A freskókat egyelőre csak megtaláltuk, ez körülbelül annyi, mint amikor egy beteget felvágnak, s megmondják, mi baja van. Igazából ezek a freskórészletek még nem is látványosak, ilyen roncsszerűek, nehezen értelmezhetők. Az már viszont látszik, hogy bár töredékesek, elég látványos dolgot lehet kihozni belőlük. Azért is vannak rossz állapotban, mert a templom leégett az 1600-as években, ugyanakkor jelentős ideig fedél nélkül is volt, és ez azért meglátszik a falképeken. Például szinte csak vörös árnyalatokat látunk, de ez nem azért van, mert így festették, hanem mert annyira átégtek a falak, hogy megváltoztak a színek. Ezeken még állagmegóvást kell végezni, utána jön egy kiegészítés: nem minden egészítődik ki, csak a kisméretű és hitelesen kiegészíthető hiányok” – magyarázza a restaurátor, aki szerint a munka végén a fehér templomfalon térképszerűen lesznek „kiállítva” a freskórészletek.
A megbontott freskókat jelenleg több centiméteres vastag vakolat borítja, a feltárt részeken látszik, hogy kőműveskalapáccsal dolgozták meg, hogy jól ragadjon rá a vakolat. Miután a templom református lett, a falképeket lemeszelték, majd a 18. század végén, amikor a templombelsőt felújították és barokk jelleget kapott, akkor kerülhetett rá a ma látható vastag vakolat a freskókra. „Ezen kívül még további ritka ábrázolások is előkerültek, de még nincs vége a feltárásnak, akkor tudunk egy összképet adni, amikor befejeztük a kutatást” – fogalmaz Kiss Loránd.
„Számítottunk falfestményre, de Szent Lászlóra nem, hiszen ez egy ferences templom volt, és tudomásunk szerint Szűz Mária volt a védőszentje, a középkorban zarándokhely volt a Vártemplom” – magyarázza történelmi szempontokat Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Hozzáteszi: a freskórészletek jelentősége, hogy a középkori Erdély első olyan Szent Lászlót ábrázoló falképe, amely városi környezetből került elő, hiszen eddig általában falusi templomokból ismerünk ábrázolásokat. Soós Zolán háta mögött az egyik kutatott falrészlet
„Szent Lászlót 1192-ben avatták szentté, és a középkori magyar királyság legjelentősebb lovagkirálya lett, Károly Róbert, Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond udvartartása alatt lett úgymond divat. Az, hogy itt van a legenda, a székelység legfontosabb városában azt is mutatja, hogy Szent László kötődik a székelységhez. A katonai társadalomban egyfajta propaganda volt a lovagkirály, vagyis fontos volt egy olyan példakép bemutatása, aki le tudta győzni a pogányokat, ugyanis abban az időszakban a magyar királyság erőteljesen ki volt téve a török veszélynek. Úgyhogy a Szent László-ábrázolások egyfajta propagandaként szolgáltak a katonai társadalomban, hogy lehet győzni a gonosz felett. Ezért került Szent László arcképe falfestményekre, királyi pecsétekre, de pénzérméken is megjelent” – fejti ki Soós Zoltán, aki reméli, hogy sikerül restaurálni és a templom vezetésével közösen kiállítani ezeket a freskókat majd, és közös erőfeszítéssel egy újabb pompás látnivalóval gazdagodik majd Marosvásárhely városa.