"ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”
Mt 6,7-15
Rengeteg indulat, harag gyűlt fel a világunkban. Sajnos se külön-külön, mint magánemberek, se közösen, mint egy nép, nemzet nem tudunk kiengesztelődni, hibáinkért, vétkeinkért bocsánatot kérni! Sokat gondolkodtam azon, hogy miért hurcolunk ennyi indulatot, haragot magunkban, miért nem megyünk oda a testvéreinkhez alázattal, hibáinkat, bűneinket belátva, bocsánatot kérve!? Talán azért olyan nehéz a másiktól elnézést, bocsánatot kérni, mert úgy érezzük, hogy az a gyengeség jele, márpedig mi, ha igazunk van, ha nincs, akkor sem akarunk gyengének, kicsinek látszani! Szent Istvántól ezer év alatt megtanulhattuk volna: "semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség."
A kiengesztelődés útjának öt lépcsőfoka van!
1. Az egymással való kiengesztelődés, akárcsak a szentgyónás őszinte lelkiismeret vizsgálattal kezdődik! Lássuk be - ahogy az elesettségében a tékozló fiú mondja: Vétettem ellened és az ég ellen!
2. Ne maszatoljuk el a felelősséget! Alázattal ismerjük be a hibáinkat, bűneinket! Mondjuk ki őszintén: „Nem volt igazam! Nem volt jogom ezt mondani, azt megtenni! Tévedtem!!”
3. A másiktól mielőtt kérném, hogy ajándékozzon meg a bocsánatával, kérdezzem meg alázattal, hogy: "mit tehetnék, hogy jóvátegyem a hibámat, bűnömet"!
4. Erős fogadás! Magam, de a testvérem számára is, fogadjam meg, hogy többet soha ilyet nem mondok, teszek, hogy ez még egyszer nem fog előfordulni az én életemben!
5. Ezek után testvérem előtt, az ő nagylelkű irgalmában bízva mondhatom: Kérlek, bocsásd meg hibámat, bűnömet, ajándékozzál meg nagylelkűen bocsánatoddal, kérlek engesztelődj ki velem!
Egy bocsánatkérés, egy kiengesztelődés olyan, mint egy törött végtag, melyet ha az orvos jól rögzített, gipszbe rakott, akkor is hetek, hónapok kellenek, míg az összeforr, megerősödik. Mi is türelmesek kell legyünk, hogy az általunk okozott seb szépen gyógyuljon.
18.00 Szentmise: Minden szentmise bűnbánati résszel kezdődik! Teremtő Istenünkkel hibáinkat, bűneinket beismerve, újból és újból ki kell engesztelődjünk! Szavaink, tetteink súlyát belátva gyakoroljuk a közgyónást, tudva ha makacsul ragaszkodunk vélt igazunkhoz, a "jogainkhoz", akkor magunkra maradunk bűneinkkel!
20.00 Rózsafüzér: Bűnbánatunk kifejezése is lehet az imádság! Tudatosan, a rózsafüzér egy - egy fájdalmas titkán elmélkedve, Istenünk irántunk való szeretetét szemlélve, Megváltó Istenünkhöz fordulunk!
