Hálával és mély szeretettel telt meg a lelkem az elmúlt napokban. Olyan ajándék volt együtt elkészíteni az adventi koszorúinkat gyermekeinkkel, kollégákkal, barátainkkal , mintha mindannyian egy nagy, összefonódó család lennénk. Jó volt újra érezni azt a régen hiányzott közelséget, amit csak az emberi találkozások, a közös mosolyok és a szívből jövő beszélgetések adhatnak. A kollégák lelkének is gyógyító volt ez az együttlét jólesett újra találkozni, megállni, és egymás felé fordulni.

A Tusnádi Gyermekotthon háza az elmúlt két napban megtelt élettel, gyermeki kacagással, ölelésekkel, apró figyelmességekkel. Mintha maga a szeretet költözött volna be az ajtón, és csendben leült volna közénk. Hálát érzek a szívemben, hogy ennek részesei lehettünk.

Elkezdődött az advent, a HIT vasárnapja. Ez az időszak arra hív minket, hogy a rohanó hétköznapokból kilépve megálljunk egy pillanatra, és engedjük, hogy a fény befelé is utat találjon. Advent csendje nem üres tele van ígérettel, reménnyel és Isten szerető közelségével. Engedjük, hogy a várakozásban a hitünk is növekedjen, és szívünkben helyet készítsünk annak, aki a legnagyobb ajándékkal érkezik majd hozzánk.

Bátorítok mindenkit, hogy ebben az áldott időszakban lassítson le egy kicsit, figyeljen oda arra, aki mellette van, és engedje, hogy a szeretet és a hit apró csodái átformálják a mindennapokat.

Áldott, békés adventi készülődést kívánok mindannyiunknak szeretetben, hitben és egymásra figyelve.