"Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon.”

Jn 6,35-40

Leonárd atyát még 1985 nyarán ismertem meg, Ő volt a legfiatalabb szerzetes akkor az esztelneki zárdában, ő viselt jóságosan gondot az idősebb testvérekre, hisz azokban az években e háromszéki rendház a ferences közösség "öregotthonaként" működött! Jókedvű, derűs, igazi ferences jelleme engem első naptól megfogott, azóta is csak tisztelettel, megbecsüléssel gondolok rá! Tiszteltem nyugalmáért, imádságos lelkületéért, és azért is mert író emberként könyveket szerkesztett, adott ki! Jó volt vele találkozni, jó volt az ő társaságában lenni, szavait hallgatni! Temetésének napján egy rövid írását szeretném közreadni:

A ferencesek deportálása 1951-ben

Páduai Szent Antal ünnepén, június 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisének – amelyet Reizer Pál püspök celebrált – egy másik kiemelkedő momentuma tíz ferences jelenléte volt, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki az ünnepi szentbeszédet mondta. Köszönetét fejezte ki Kaplony népének a ferenceseknek 1951-tól 15 éven át nyújtott támogatásért. Az erdélyi ferencesek ugyanis az idén emlékeznek meg arról, hogy 50 évvel ezelőtt, 1951. augusztus 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján, a provincia minden tagját Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Körösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül.

Az 1951. augusztus 20-i deportálásról való megemlékezést a ferencesek három helyen tartják meg: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A kaplonyi megemlékezés a hálaadás jegyében történik. A ferencesek összeszedése a zárdákból rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. Voltak, akik a gyűjtést végezték, mások a vonaton, autóbuszon való szállítást vállalták, nem kis felelősséget véve magukra azzal, hogy a hatóságok ezt számonkérik tőlük. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek, de számos más helyről szintén jelentős élelmiszercsomagok érkeztek: Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Déváról, Székelyföldről s természetesen a kényszerlakhelynek kijelölt helyekről. Ezeket pontosan felsorolni ma már alig lehet, ám a segítséget a ferencesek nem felejtik el.

Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit, s ha anyagiakban sok veszteség is érte az egyes rendházakat, de szent hitükhöz és anyaszentegyházukhoz való töretlen ragaszkodásuk kárt nem szenvedett.

A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz augusztus 20-án, amely napon a ferenceseket egyidőben összegyűjtötték a temesvári egyházmegye területén levő Máriaradnára s ott kilenc hónapot töltöttek el. A provincia történetében az első eset, hogy az egész rendtartomány így együtt lehetett, erőszakkal idetelepítve. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést.

Az igazságos Isten előbb-utóbb begyógyítja a sebeket. Azóta az elhurcolók közül bizonyára többen is jobb belátásra jutottak. Jézus tanítása szerint akarunk róluk is megemlékezni: „Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért!” Az összeszedést és a kényszerlakhely éveit úgy tekintjük, mint a vezeklés és elégtétel alkalmait, Isten ezt megengedte, legyen neki hála és köszönet, hogy szerzetesi hivatásunkért ezeket neki adhattuk. Ezek az évek a megújulás kegyelmeinek kiesdeklésére is szolgáltak. Fr. Pap Leonárd

20.00 Szentmise: Ma a kedves Leonárd atya gyászmiséjére készülünk! Érte és minden elhunyt testvérünkért ajánljuk fel a mai szentmisénket, Krisztus Urunk értünk hozott keresztáldozatát!

 Aki a halottaiból feltámadt! Titok, amelyen sokat elmélkedhetünk, de melyet csak a mennyek országában fogunk a maga teljességében megérteni, megismerni! Hisszük, hogy Jézus nem egy szinjátékot adott elő kétezer évvel ezelőtt, Ő nem akar minket félrevezetni, becsapni, Ő a holtak zsengéje, elsőszülött a feltámadottak közül! Megváltónk feltámadásával megmutatta azt, hogy mi vár mindannyiunkra a testi halál után! Hiszünk az életbe, és hiszünk az örök életben is mi keresztények!

Imádságos szeretettel várunk, 

Csaba t.

2021. április 21.