„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,35
Minden, de minden mi bennünk és körülöttünk van, csoda! Igazából a legparányibb porszemet alkotó milliárdnyi atomtól kezdve, a hatalmas csillagvárosokat, galaxisokat alkotó csillagokig mindent csak csodálni, elfogadni tudunk, de megérteni, megmagyarázni a legnagyobb emberi értelmek is csak részben tudják! Miért lenne ez másképpen az Oltáriszentséggel!? A zsebemben lévő okos telefon működését sem értem pontosan, de azért a mindennapi életem részévé vált! Krisztus szentségi jelenlétét sem tudom a maga mélységében megérteni, megmagyarázni, de nem is az a fontos, hogy értelmemmel megragadjam, hanem az, hogy élő hitem két erős karjával átöleljem, hogy így életem Isten jelenlétében kiteljesedjen!
18.00 Szentmise: Vegyek tudatosan részt az emberiség legszentebb eseményén! Ahogy kétezer évvel ezelőtt Mária "igenjére" Isten emberré lett, ma a templomban összegyűlő hívek és papok "igenjére" ugyanaz az Isten közénk jön, nem ember testben, hanem az Oltáriszentség színei alatt jön közénk! A lényeg ugyanaz, s mi akár a jó pásztorok vagy a napkeleti bölcsek, ugyanaz a végtelen Istent köszöntsük, előtt hódolunk!
20.00 Rózsafüzér: Imádkozzál és dolgozzál - mondta Európa védőszentje, Szent Benedek! Egy becsületes munkában eltöltött nap után, esti imára összegyűlve koronázzuk meg a napunkat!
21.00 Esti beszélgetés: Ma nem annyira gyerek, mint szülő neveléssel kapcsolatos a kérdés.... gyertek járjuk körbe!
Kedves Csaba testvér!
Segítséget, tanácsot szeretnék kérni, hogy hogyan tudnék kiállni magamért, a szüleim előtt, mert nagyon nem vagyok bátor és félek hogy ha megmondom nekik a dolgokat megharagszanak rám amiért nem azt teszem amit ők mondanak. És így elromlik a kapcsolatunk amit nagyon nem szeretnék. Nem szeretnék veszekedni velük, de az ő természetüket ismerve biztosan úgy alakulnak a dolgok hogy veszekedés lesz. Nagyon szigorúak és mindig baj ha nem az van amit őt akarnak, mert minket hibáztatnak és elvárják, hogy mi kérjük a bocsánatot még akkor is ha nem is mi vagyunk a hibásak. Viszont sokan azt mondják hogy ha nekik akarunk megfelelni soha nem lesz saját életünk és mindig az ő árnyékukban fogunk élni. A sarkamra kellene álljak, de nem merek mert félek, hogy megmondják hogy rendben csináljam amit akarok de ha bármi baj van nekik ne jöjjek sírni. Nem szeretnék haragban lenni velük és nagyon nem tudom hogy hogyan kellene a sarkamra álljak, úgy hogy ne vitába menjen át és ne haragudjanak rám. Nagyon nehéz természetűek és nehezen engednek el. Bennem megvan a vágy, hogy menjek és tegyek valamit. De ők nem engednek, vagy nem díjazzák azt ha valamibe bele kezdünk ami nekik nem tetszik. Félek hogy ha kiállok magamért és a párkapcsolatomért, tehát nem az lesz amit ők mondanak akkor megharagszanak, hogy miért nem tisztelem őket és hogy nem így neveltek és felhányják a régi dolgokat hogy ők mennyit dolgoztak és mennyi áldozatot hoztak értünk és ez a hála.
Nagyon tanácstalan vagyok hogy hogyan és mit kellene tennem ez ügyben. Nagyon megköszönném hogy ha valamilyen tanáccsal vagy bármi egyébbel tudna segíteni nekem.
Előre is köszönöm, hogy időt szentel erre az emailra!
Testvéri szeretettel
Helga
