"Jézus ... elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek."

Lk 9,51

Készül a 2-dik Füves könyv, a boldogságra vezető gondolatokkal. E készülő könyvből bemásoltam ide Jézus nyolc boldogságról szóló első gondolatához fűzött elmélkedésemet. Fogadják a születő könyvből ízelítőnek ezt a pár sort. 

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld

Nézzük meg a vizet, milyen alázatos, mindig lefelé törekszik és nem a magasba. Belecsapsz egy vesszővel és szét tudod spriccelni, egy követ beledobsz, nem áll ellen, a kő átmegy rajta. Mégis a nagy hegyeket elhordja, a minket körülvevő tájat, a környezetünket a víz formálta –és formálja ma is– olyanná, amilyen. Alázatos, egyszerű és mégis milyen erővel bír. Ugyanezt látjuk Jézus Krisztus életében is, végtelenül szerény, alázatos, bennünket is arra biztat, ha valahol nem fogadnak szeretettel, verjük le a lábunkról a port és menjünk tovább. Én magam is ezt a szelíd, de határozott erőszakot gyakorlom. Dél-Erdélyben – azt hiszem, nem titok– mi, magyarok meglehetősen kisebbségben vagyunk. A román társadalom 1990-ben furcsán fogadta, hogy egy magyar pap gyermekotthont akar alapítani. Akkor jöttünk ki a kommunizmusból, “civil a pályán”. A gyermeknevelés ’90 előtt állami monopólium volt, erre nem volt joga senki másnak, még egy hittan órát is nagyon nehezen engedélyeztek, nemhogy egy gyerekotthont. Ráadásul ez a valaki nemcsak civil, hanem magyar, és a tetejébe még pap is. Az akkori pedagógusokba meg közéleti személyekbe, bele volt nevelve a kommunizmus alatt, hogy az egyház csak a templomban és a sekrestyében tevékenykedhet. Na, de ott voltam nemcsak civil, hanem pap, aki még magyarul is beszél, ez a három tényező annyira irritálta őket, hogy minden eszközzel próbáltak nemcsak megfélemlíteni, hanem lehetetlenné is tenni a működésünket. Azt éreztem, hogy én kicsi vagyok, ők nagyok.  Krisztus egyszerű szelídségével végül mégis elértem azt, hogy ma Déván nemcsak elfogadnak, tolerálnak, hanem díszpolgárrá választottak, és a román állam támogatja a gyermekvédelmi munkánkat. Miért látom a "szelídséget" fontosnak? Meg vagyok győződve, hogy ha én akkor lóhátról, erőszakosan mentem volna neki az akkori városvezetésnek, a gyermekvédelmet irányító szerveknek, biztos, hogy már rég felszámolták volna a Szent Ferenc Alapítványt. Felém is, ha egy koldus követelőző erőszakkal lép fel, akkor megkeményedem, elzárkózom az illetőtől, de ha valaki tényleg szelíden, alázattal, kitartóan zörget, azokra a kérésekre nagyon nehezen tudok nemet mondani. Bármilyen nehéz is, megpróbálom a felmerülő problémát megoldani. 

Nekem eszembe se jutott, hogy gyereket fogadjak be, gyermekotthont létesítsek. Emlékszem jött egyszer egy nő egy nyolchónapos kislánnyal, Emesének hívták, mondta, hogy az állomáson laknak és nagyon hideg van, nincs hova vigye a gyereket, fogadjam be. A kislány biztos elkezd sírni, ha én ölbe veszem, mondtam, idegen vagyok neki, nem fog ez menni? Már mindenütt voltam, sehol sem fogadnak mondta, nem fog félni, ez egy bátor kislány. Egyik kezemmel megfogtam a babát, a másikkal megcirógattam a kis arcocskáját, ő elkapta az ujjamat, rám nézett, s az a marcona nagy kemény férfi pillanatok alatt elolvadt, és igent mondtam az édesanyának, bár fogalmam se volt, hogy is kellene hozzáállni –ez még a legelején volt– egy ilyen pici babához. Az anya mondta, hogy majd, ha sikerül munkát találnia, akkor bérel egy lakást és eljön a gyerekért, addig vigyázzak rá, és azzal elment. Ott álltam a templom előtt, mint Szent Antal a kis Jézussal, nem tudtam mit csináljak és mégis a kisgyermekből áradó egyszerű szelídség átrajzolta az életem.

18.00 Szentmise: Elöljárónk, Urbán Erik atya meglátogatja gyermekeinket és ő fogja bemutatni az esti szentmisét, amit szeretettel várunk. Bizalommal hívjuk önöket tartsanak velünk, köszöntsük együtt a számunkra életet, fényt adó Megváltónkat. 

20.00 Rózsafüzér: Úgy gondolom, nem csak nekem hanem mindannyiunknak nagyon kevés időnk van gyermekeinkre. Én azt tapasztaltam, hogy kicsik, nagyok, kamaszok, igazából mindannyian örvendenek ha időt, "törődést" adunk egymásnak. Ezért nemcsak szeretettel hívlak, hogy imádkozzatok estéről-estére velünk, hanem szeretettel biztatlak is, hogy a nagy rózsafüzér csoporton belül hozzátok ti is létre a magatok családi rózsafüzér társulatát. Akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak. Hiszem, hogy ha létrehozzátok a családi kis rózsafüzér társulatot, akkor lassan az esti közös együtt imádkozás a nap fénypontjává válik. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Forrás a Hargitán

2021. szeptember 28.