".... embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.”
Mk 12
A szeretet parancsa fuldoklik a mérhetetlen önzés mocsarában! Az Istenszeretet és az emberszeretet is a kielégíthetetlen kapzsiság, mohóság áldozatává válik!
Ma az embertársaink szeretetéről szeretnék szólni! Nézzünk hátra is és előre is! Mert nemcsak a ma élő embereket kell szeressük, hanem az előttem élőket is, ezért megyünk ki tudatosan drága halottainkhoz a temetőbe, de a holnap megszülető, élő embertársainkat, a gyermekeinket is ugyanúgy kellene szeressük, mint önmagunkat! Saját gyermekeink tudatos vállalása, és az ők helyes szeretete nélkül nincs jövő! A hatalmas gyermek szobor azért vágott engem annyira mellbe, mert az az érzésem, hogy a halál bekerített! Sajnos nem csak az előttünk élt elhunytaknak kell a ma embere síremléket állítson, hanem az abortált jövőnek is!
Mérhetetlen önzőség szakadt a ma emberére! Mi jó nekem? A többi aztán nem érdekel! Bármerre nézek, mindenütt bűnös, önpusztító önzőség! Nem érdekel a velem együtt élő embertársam! Hány ember megy el nyaralni, de tudatosan szinte senki se megy el a szegények közé, vagy egy harmadik világban gombaként növekvő nyomornegyedbe segíteni, szolgálni! A befogadás párti álhumanisták azt akarják, hogy a szülőföldjükről leszakadó migránsok jöjjenek ide, és vegyék át szó nélkül, akárcsak a hajdani rabszolgák a munka nehezét. Akárhogy nézem, ez is csak rólunk szól, tömény önzés!
A múlt sem érdekli a tömegeket! Mondjuk ki őszintén, a mai önző, kapzsi embert nem érdekli a saját múltja! Ezért hagyják el az emberek tömegesen a szülőföldjüket, benne a még élő szüleikkel, nagyszülőkkel és a szülőföldben nyugvó felmenőkkel együtt! Nagyon sok magányos idős ember él Erdélyben! Sok elhagyatott, árva temető van felénk! Városaikat, falvaikat elhagyó, gazdag emberek miért nem hívják fel e vidék papjait, a temetőink gondnokait, hogy megkérjék őseik sírjának a gondozására? Miért nem küldenek - akár az interneten keresztül, ma ezt megtehetnék - legalább egy szál virágot szüleik, nagyszüleik sírjára?!
Nem érdekli a ma emberét az utánunk jövő generáció sem! A saját gyermekét sem vállalja sok ember, és azok közül is akik a gyermekáldásra még igent mondanak, nagyon kevesen nevelik jó szülőként, türelmesen az utódaikat. Ezért születik olyan kevés gyermek, ezért van olyan sok állami gondozott!
Törjünk ki az önzés lelket sorvasztó, holnapunkat megfojtó szorításából! A csak rólunk szóló anyagi céljainkat félrerakva, lépjünk rá határozottan, bátran a SZERETET útjára! Ez az egyetlen út, mely az életre vezet!
12.30 Szentmise: Vasárnap van, bűnbánó szívvel siessünk Isten házába és a tékozló fiúval mondjuk: "Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.« Lk 15. Keressük tudatosan a Szentháromsággal való életadó közösséget!
20.00 Rózsafüzér: Árva gyerekekkel imádkozunk a szülőkért, nagyszülőkért, azért, hogy a ma embere ne engedje el a generációkat összetartó szeretet kötelékét, hogy oldott kéveként ne sodorja el népünket a történelem vihara!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: A föld fia - vörös homokkő szobor, 4 m magas 15 m hosszú alkotás. A Góbi sivatagban található.
".... embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy véres áldozatnál.” 