"Aki nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom." 

Lk 14,25

Kereszt?! Állapotbeli kötelességünk, a mindennapi élettel együtt járó feladat, Isten akaratának a jókedvű, eredményes teljesítése a mi keresztünk. Fogadjuk el saját korlátainkat, akár a fogyatékosságunkat is, vállaljuk a feladatainkat, végezzük a magunk munkáját, egyszóval hordozzuk a keresztünket zokszó nélkül, nap mint nap tegyük meg mindazt, amit meg kell tenni!

Csobánkán van a Szociális Missziós nővéreknek egy kápolnája, sajnos beszakadt a teteje! Évek óta nézem én is, hogy megy tönkre ez a Prohászka Ottokár által épített kápolna a hajdani hadiárvaház udvarán! A kedves nővérek kérték többször is a segítségünket! Vonakodtunk, mert ma minden építkezés, javítás, feladat, kereszt, az ember húsába vág! 

Mindannyiunk életében vannak ilyen - olyan keresztek, mik gonddal, lemondással, áldozatvállalással járnak! Vállalom őket, hordozom alázattal? A döntés előtt jönnek a kérdések: Egy - egy ilyen feladat megoldásához, a konkrét kereszt hordozásához van erőm? Megvan a lelki, szellemi, fizikai adottság? A szükséges anyagi keret a rendelkezésemre áll? 

A döntésben hívjuk segítségül a kánai menyegző fiatal párját. Ezek a fiatalok, ha túl sokat mérlegelték volna saját adottságaikat, valószínű, hogy elnapolták volna a házasságkötést! A mindenre kiterjedő bölcs előrelátás, alapos felkészülés, valószínű, hogy feleslegessé tette volna Jézus közbeavatkozását! A fiatalok naivsága szülte a kánai borcsodát! Istent, az emberi gyengeség, akárcsak a jóságos szülőt nem feldühíti, hanem szeretetre, segítségnyújtásra indítja! 

Vállaljuk Krisztusban bizakodva, mindennapi keresztünket!

18.00 Szentmise a Szociális Missziós nővérek kápolnájában!

20.00 Rózsafüzérben kérjünk erőt, kitartást a mindennapi kereszthordozáshoz!

Szeretettel,

Csaba t. 

Kép: Tablókép az idősek otthonában, a végzősök a Teremtő színe elé járulnak....