„Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
Milyen nehéz egy őzikét megsimogatni, békében, szeretetben vele közösségben lenni. Hiába, hogy én nagyobb, talán erősebb is vagyok, ha nem tudok bölcsen, tudatosan nálánál kisebbé válni, akkor ő bennem nem barátot, hanem ellenséget, veszélyforrást fog látni és el fog menekülni, el fog bújni előlem. A mi Urunk, Jézus Krisztus karácsony éjszakáján mennyire kicsinnyé, sebezhetővé vált, csak azért, hogy ne féljünk tőle, merjünk bizalommal feléje fordulni. Szentmise közben kezemben tartva, a híveknek felmutatva az Oltáriszentségben köztünk lévő Megváltónkat, mindig imádó szeretettel csodálom a nagy Isten végtelen gyöngéd alázatát. Olyan jó lenne megváltó Tanítónktól megtanulni azt, amit Szt. Ferenc egy életen keresztül hirdetett, hogy egymásnak kisebb testvérei vagyunk.
Szt. Ferenc a világmindenség minden teremtményének kisebb testvére akart lenni, sőt a szerzetesi engedelmességi fogadalmat ő úgy értelmezte, hogy nemcsak az elöljárónak, hanem az Istent dicsérő pacsirta madárnak, a mezők virágainak, mindennek szeretne engedelmes kisebb testvére lenni. Ezért is választotta az Egyház őt az állatok, a növényvilág, a természetvédelem védőszentjévé. Ettől a lelkülettől mennyire távol van a mindent levadászó, a kényünk-kedve szerint mindent beépítő, leaszfaltozó emberi nagyravágyás. A most dúló III. világháború nem Ukrajnában kezdődött, és sajnos nem is ott fog véget érni. 2008-ban kirobbanó gazdasági váltság, a líbiai, szíriai háborúk, hadd ne soroljuk tovább, mind, mind nemcsak a III. világháború része, hanem az emberi nagyravágyás, kapzsiság, mohóság, hatalomvágy gyümölcse. Amíg nem tanulunk meg alázattal lehajolni a kisebbekhez, addig nem lesz béke a földön. Megriadt, háborúba sodródó világunkat csak a Jézus Krisztus által meghirdetett szeretet parancsa mentheti meg az önpusztító, gyilkos erőszaktól.
Ott ahol vagyunk, a környezetemben élő emberekkel, teremtményekkel kössünk békét. A mindannyiunkban ott ágaskodó nagyravágyás, mohó kapzsiságot, az uralkodás vágyát a nagyböjti szent időben fékezzük meg, csak így lesz béke Ukrajnában és a nagyvilágban.
18.00 Szentmise. Szánjunk időt az elcsendesedésre, az imádságra! Ahogy kétezer évvel ezelőtt a Szentháromság megszólította Máriát, ugyanúgy bennünket is hív, feladatokkal szeretne ellátni. A gazdag ifjú nemet mondott Krisztus hívására, Mária igent mondott az Istennel való partneri viszonyra. Számunkra a Szűzanya a példakép, mi vele együtt mondjuk ki e háborús időben: Vezess Istenem a szeretet útján, "legyen nékem a te igéd szerint."
20.00 Rózsafüzér. Sokszor elnézek egy-egy kis forrást, ahogy csorgadozva elindul a völgy felé. Ezekből a kis forrásokból, idővel életet fakasztó nagy folyók lesznek, melyek öntözik a földeket, kenyeret adnak az éhezőknek. Bizalommal hagyjuk, hogy szívünkből felfakadjon az imádság kis forrása! Higgyük, hogy a térden álló ember a világot tovább teremtő Isten munkatársa, Isten országának valóban az építője.