"A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem!"
Jn 14,8
A keresztény hisz a Szentháromság szeretetközösségébe! Mi ebbe az Isteni Szeretetközösségbe kaptunk meghívást, ahol úgy válhatunk eggyé a kölcsönös elfogadásban, hogy nem kell feladjunk önmagunkból semmit! Az emberben ott van és sokszor harcol is egymás ellen a közösség iránti vágy és a saját érdekemet képviselő önzés! Századunkban azt láthatjuk, mintha a befelé forduló önzés, az Én és csakis az én érdekemet képviselő individualizmus diadalmaskodna! A liberalizmus azt mondja, hogy a szüleim, családom, barátaim, népem, a teremtett környezet érdeke nem számít, egyedül az én pillanatnyi vágyam, érdekem kell kiteljesedjen, valóra váljon.
Én és te! Valóban késhegyre menő választás előtt állunk!? Egy biztos, a krisztusi tanítás nem állít választás elé! A keresztény képes összeszedetten befelé fordulva, tökéletesen odafordulni embertársához és teremtő Istenéhez! Arra születtünk, hogy felebarátunkat úgy szeressük, mint önmagunkat! Jézus Krisztus a főparancsban ezt azért kéri tőlünk, mert ezt a képességet Teremtőnk belénk álmodta!
Bátran mondhatjuk, hogy a XXI. század nem állít feloldhatatlan dilemma elé, hisz maga Jézus Krisztus, de az Őt követő megannyi szent is bizonyította, hogy az ember képes egyszerre szeretni a Szentháromság isteni személyeit és ugyanakkor e gyönyörű világot is, benne az ajándékba kapott önmagunkkal és embertársainkkal! Hisszük és valljuk, hogy az Istentől belénk oltott szeretet képes imádni, beragyogni lángoló szeretettel a Teremtőt, de ugyanakkor és ugyanolyan intenzitással képes szeretni embertársa mellett önmagát is! Ez a három irányú szeretet, a Szentháromság imádása, a teremtett világban élő embertársaim és az önmagam iránti szeretet megélése teszi emberré, emel magasba, tesz szentté bennünket!