„A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak."
Lk.20,27
Létünk, - vándorlásunk a semmiből a végtelen felé - nem itt e földön, hanem feltámadásunk után, Isten Országában teljesedik ki. Anyánk méhében találkozott két kis sejt, megfogantunk, megszülettünk és folyamatosan tanulunk, gyarapodunk, egy életen keresztül növekedünk kedvességben, bölcsességben! Isten a végtelen jóság, szépség, bölcsesség, ő az abszolút Szentség, amelyet nem csak megtalálni, megismerni szeretnénk, hanem a szeretetben eggyé válni is akarunk Vele! Imádkozzunk, hogy e hosszú vándorlás alatt ne torpanjunk meg, se a kishitű félelem, se a sok, szép, csábító, fogyasztható, birtokolható, uralható evilági kincs ne térítsen le útunkról! A megígért mennyei lakoma mely azon a bizonyos szűk kapun túl vár ránk, legyen mozgató célunk, eléréséért érdemes keményen dolgozni és nagylelkűen mindent odaadni!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Kászoni gyerekek, akikért fáradunk, s akiknek mindent odaadunk.