Őszinte főhajtással búcsúzom tőled kedves bükki füves-ember, Szabó Gyuri bátyám! Sok jó receptet tanítottál nekünk mindenféle gyógynövény keverékből, de én legszívesebben a te életed "nagy receptjét" szeretném megtanulni. Mindig csodáltam optimizmusodat, azt a nyugodt, bizakodó "megoldjuk lelkületet" amellyel szembe néztél bajokkal, betegségekkel, gondokkal.

Te magad voltál környezeted számára az igazi gyógyszer, amelyért nem kellett hegyeket bejárni, nem kellett szárítani, aszalni, sütni, főzni, elég volt veled meginni egy jó pohár akármilyen frissen, illatosan párolgó csésze teát és az ember már mindjárt jobban érezte magát tőle.

A nagy Gyógyító, a Teremtőnk, hiszem, hogy jósággal befogadott az országába, te már jó helyen vagy, szeretettel kérlek járj közbe értünk, hogy mi magunk is környezetünk számára ebben a kusza összevissza világban a sebre ír, a bajra gyógyszer lehessünk.

Temetésed napján, december 14-én reggel 07.00 órakor kezdődő szentmisénkben, gyermekeinkkel a dévai templomban számodra örök nyugodalmat kérünk, a magunk számára, a te lelkiségedből kérnénk egy kabátra valót e didergő világban.

Őszinte részvéttel, 

Csaba t.