„Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet."
Mk 10,28
Az evangélium pozitív igéreteire nagyon fogékonyak vagyunk, örömmel olvassuk, de azokon az igerészleteken melyek számunkra kellemetlenek, nagyon könnyen átcsúszunk! A mai evangélium részlet igéreteit töbször átelmélkedtem. Emlékszem amikor befogadtam az ezredik gyereket, elmentem édesanyámhoz aki mindig arról panaszkodott, hogy nincs neki unokája, és elmondtam, hogy legény koromban arról álmodoztam, hogy lesz egy nagy családom 8-10 gyerekkel, aztán elmentem a teológiára. Jézusért lemondtam a családról és lám - lám mennyire komoly a mi Megváltónk igérete, mert immár 1000 unoka van! Édesanyámra, Juci nénire valóban minden gyerekünk, mint szeretett nagymamára tekintett, és ő is a gyermekeket nagymamai szeretettel karolta fel, mindig tudta, hogy kinek mire van szüksége!
Sokáig akaratlanul is, de figyelmem átcsúszott Jézusnak az ígérethez csatolt félmondatán: "- bár üldözések közepette!" Most 30 év távlatából elmondhatom, hogy mindig voltak nehézségek, gondok, hordozásra váró kisebb - nagyobb keresztek. Most is vannak olyan problémák amelyeket nem kerestünk, de mégis alázattal hordozni kell a gyermekeink iránti szeretetből! Visszanézve világosan látható, hogy eddig mindig a gonosztól való üldözések közepette végeztük a mindennapi munkánkat!
A napokban lapozgattam a Szentírást, vigaszt, bátorítást, erőt kerestem a kereszt hordozásához. Szembejött egy gyönyörű ige."Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. " Jn 12,24 Olvastam a gyönyörű szavakat, és a bomló nyárban kimentem a búzaföldre! Minden zöld kalász egy elhalt búzaszem síremléke! Az élet és a halál gyönyörű körforgását szemlélve elővettem a gyermekeim szebbnél szebb levelét, majd térdre borultam és kicsinységem, gyarlóságom tudatában hálát adtam mindenért! Megköszöntem édesanyámat, szüleimet, nagyszüleimet, hogy értem vállalták a búzamag sorsot, majd önmagamat felajánlva tudatosan igent mondtam az élet befogadásával, hordozásával együtt járó nehézségekre, mindennapi gondokra, az azokban való őrlődésre, Isten velem kapcsolatos szent akaratára!