"Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal."
Mt 23,27
Szívedben ki trónol!? Isten, a szorgalmas szeretet, a nagyvonalú irgalom, a segítőkész jóság, vagy a semmittevő lustaság, az önző kapzsiság, a búja, bűnös egoizmus?
Ki vagyok én? Egy meszelt sír telve undokságokkal, vagy egy szentély, melyet Isten életadó jelenléte tölt be? Ránézésre egy kripta, egy fehérre meszelt sírhely, és egy szentségi kápolna között nincs különbség, de ha kinyitjuk az ajtót és bemegyünk, az egyikben oszladozó testek porladnak, a másikban meg örökmécses fényénél a szeretet Istene trónol. Ránézésre a kegyelem állapotában lévő ember, kit a szolgáló szeretet és a jóság vezet, lehet, hogy olyan, mint egy gyilkos szándék által vezetett terrorista. Egy állomásba nehéz megkülönböztetni kívülről, hogy ki jár a szeretet útján és ki tapos aljas szándékkal vezetve a bűn útján.
Jézus Krisztus, mint Isten fia pontosan tudta, hogy a körülötte élő embereket mi vezérli, ezért is mondja a képmutató farizeus embereknek az ítélettel felérő, mai evangéliumban elhangzó kemény szavakat.
Az esős délután csendjében nézzek magamba, Ki trónol bennem? Isten-hordozó élő tabernákulum, templom vagyok, vagy egy kívülről dekorált, meszelt sír? Jézus kemény szavai ne elkeserítsenek, hanem ösztönözzenek az őszinte lelkiismeretvizsgálatra, bűnbánattartásra, megtérésre. Tegyek meg mindent, hogy azzá váljunk amivé Isten teremtett: élő, eleven emberkatedrálissá.
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Dévai kápolnánkban a gyermek Krisztus trónol, a szívem trónján ki ül!?