"Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!"
Mt 6,7
Kaptam két fényképet és egy szép levelet, melyet büszke örömmel kiteszek az ablakba. A fiatalok az Oroszhegyi Otthonunkban, Mihály Annától és a kedves kolléganőjétől kaptak vigaszt, támaszt, bátorítást, mindazt, amit a jólelkű támogatóink által nyújtani tudtunk ezeknek a bajban lévő gyermekeknek, fiataloknak.
Értük mondom ma az Úr imáját, hogy a jó Isten segítse őket az életük minden egyes napján. Értük imádkozok és mindazokért a jótevőkért, akik a hosszú évek alatt segítettek, támogattak, hogy felvállalt gyermekmentő munkánkat jó végre tudjuk vinni. Az évek elteltek, a fiatalok saját lábukra állnak, szeretettel kérem a gyermekeink barátait, hogy értük, de a többi kirepülő gyermekünkért is imádkozzanak, féltő szeretettel.
Megosztom a levelet, mert egy ilyen szép kerek történet, eltölti a szívemet örömmel, fénnyel, reménnyel. Megerősít a hitben, hogy érdemes támogatókat keresni, összefogni, jószándékkal egy - egy bajban lévő fiatalt felkarolni, segíteni, értük a hosszú évek minden gondját baját vállalni.
