"Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt."
Mt 12,1
Menjünk ki mi is a természetbe, gyönyörű napraforgó, kukorica táblákat láthatunk, a búzát már sokfelé learatták. A napokban én is gyönyörű kalászok között sétáltam és egy kis filmet is készítettünk, amelyet megosztok. Gyönyörködtem a tájban, Jézus szemével próbáltam nézni a földbe hullott búzaszemre, mely élete árán bőtermést hoz. Mások iránti szeretetből tudatosan vállalt halál, értelmet ad az életünknek.
A búzaszem ökológiai lábnyoma milyen pici. Nem kell neki guruló bőrönd, meg garázs lekövezett beállóvalo, elég neki egy négyzetcentiméternyi föld, napfény, meleg eső, és már születik a parányi levél, egy szalmaszál, melynek végén ott egyensúlyoz az ő ajándéka, a gyönyörű kalász. Néhány hét, céltudatos növekedés, értelmes élet, mely az imáinkban kért mindennapi kenyeret jelenti az asztalunkon.
Ilyen nagylelkű gyümölcsöt érlelő életre kell nekünk is törekednünk. Legyünk értékes kalászt ringató egyszerű búzaszálak, e felbolydult világban.
