„Az ember nem egy márványtömb, hanem hús-vér lény, aki a tapasztalatok által tanul, változik, formálódik. Bíznunk kell Isten kegyelmében, amely képes átalakítani bennünket. Bűneink rendszeres meggyónása segítséget jelent lelkiismeretünk alakításában, a rossz hajlamaink elleni küzdelemben, lehetővé teszi, hogy Krisztus gyógyítson és szeretetében megerősítsen bennünket. Isten irgalmasságának ajándékát megtapasztaljuk, és ez arra ösztökél, hogy mi magunk is irgalmas szívűek legyünk, mint Ő.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Jézus így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek."
