"kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Mt 13,1-9
Déván most zajlik a nyári nagy zenetábor, Boros József szegedi trombitaszakos tanár úr szervezésében. Igazából a gyerekek kipróbálhatnak mindenféle hangszert, a kisebbek gyöngyfűzéstől elkezdve ismerkedhetnek a vívás, tenisz alapfogásaival. A kolostor belső udvara is hangos az élettől. Az ablakon keresztül nézem ahogy bőségesen húll a jó mag gyermekeink szívébe. Imádkozom, hogy minél több érték verjen gyökeret a jó földbe, gyermekeink szívébe, és évek múltán hozzon százszoros, ezerszeres termést a most, itt felkínált tudás.
Nézem az ablakon keresztül a gyermekeket és Árpádházi Szent Kinga közbenjárását kérem, hogy nyitottak legyenek, befogadók a jó szóra, példára a gyermekeink. Árpádházi Szent Kinga Lengyelország és Litvánia védőszentje, 14 évesen hagyta el édesapja Béla király udvarát, hogy 1239-ben - két évvel a pusztító nagy taárjárás előtt - Krakkó hercegének felesége lesz. Kinga nem csak gyökeret ver férje szülőföldjén Lengyelországban, hanem a tatárjárással járó pusztítás utáni ujraépítésben kimagasló szerepet játszott. Templomokat, kolostorokat, kórházakat alapít és férje halála után is választott hazája nagyasszonya marad, a szenvedő nép gondoskodó édesanyja. A tatárok kegyetlen pusztítását látva, a fiatal asszony lemond vagyonáról, ékszereiről és mindent felkínál a pusztulásból talpra álló ország újraépítéséhez. Szigorú önmegtagadást vállal és férjével vezeklésként úgy döntenek, hogy a házastársi együttéléstől megtartóztatják magukat ezekben a szörnyű, vérzivataros időkben. Szent Kinga a könyörtelen pusztulást látva nem kétségbeesik, hanem Istenhez menekül és megtesz mindent, hogy ott ahol él, embertársai számára Isten áldása legyen.
Nézem az ablakon keresztül gyermekeinket, gyönyörködöm a hangos siserehadban és Isten áldását kérem rájuk. Adná az Úr, hogy ők maguk is Szent Kinga példájára, ott ahova az élet sodorja őket a jó Isten áldásai legyenek. Jó lenne ha gyermekeink is, de mi magunk is ott ahol vagyunk, ahol az élet kirendelte a helyünket, százszoros termést hozó áldássá válnánk.
Szeretettel,
Csaba t.
18.00 órától szentmise:- Árpád-házi Szent Kinga lengyel királyné, Lengyelország és Litvánia védőszentje.
