Szent Ferenc azonban, aki legkevésbé sem bízott magában, hanem minden ügyes-bajos dolgában buzgó imádsággal igyekezett kiérdemelni a döntést, úgy határozott, hogy nem magának, hanem Annak szenteli életét, aki mindnyájunkért meghalt.
Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.
"Az igazság valódi követői abban az időben nagyon sokat vitatkoztak arról, vajon az emberek között kell-e maradniuk, vagy pedig remeteségbe vonulniuk. Szent Ferenc azonban, aki legkevésbé sem bízott magában, hanem minden ügyes-bajos dolgában buzgó imádsággal igyekezett kiérdemelni a döntést, úgy határozott, hogy nem magának, hanem Annak szenteli életét, aki mindnyájunkért meghalt. Tudván tudta ugyanis: neki az a küldetése, hogy Istennek nyerje meg mindazokat a lelkeket, akiket a sátán készült hatalmába keríteni."
A világ egy hatalmas bevásárlóközpont. Perceinket, óráinkat sok mindenre lecserélhetjük. Mindennek ára van, bármit megvásárolhatunk magunknak, ruhát, házat, autót, utazásokat, élményt, bármit, azt is ami számunkra káros, de az örök üdvösségünket is. Tudnunk kell, hogy az ÉLET nevű plázában nem pénzzel, hanem a saját életünkkel, a nekünk ajándékozott idővel fizetünk! Azt is meg kell jegyezzük, hogy semmit nem lehet visszaváltani, az időt mit eltöltöttünk, nem fogjuk visszakapni soha! Mint minden üzletben, itt is rengeteg lim - lom van, ócska bóvli található, a legtöbb egyszer használatos vacak, amelyet a szú szétrág és a moly megemészt, de van itt olyan csodálatos, hatalmas kincs is ami megmarad az örök életre. Szent Ferenc ezeket a maradandó, örök értékeket választotta. "Tudván tudta ugyanis: neki az a küldetése, hogy Istennek nyerje meg mindazokat a lelkeket, akiket a sátán készült hatalmába keríteni."
Aranyásók vagyunk mindannyian! És itt ezen a földön maga az ember az az aranyrög, melyért érdemes mindent odaadni. Igen, a te és a testvéreid örök üdvössége az a húsba, vérbe rejlő kincs melyért érdemes mindent eladni, mert csak ez az ami megmarad az örök életre. Szent Ferenc "emberhalász" akar lenni, nagyon bölcsen az embertársait keresi, akik örök üdvösségéért érdemes feláldozni az Isten által nekünk ajándékozott napokat, éveket.
A túlvilágon nem fog szembe jönni velünk sem a ruhánk, sem a házunk, sem az autónk, de még a verejtékes munkával megszerzett tudományos fokozat sem, csakis a halhatatlan lélekkel rendelkező embertársam. Ő vagy vádolni fog, vagy átölel és megköszöni mindazt, mit neki az Isten felé vezető útján szeretetből szóval, cselekedettel tettem.
Isten világot teremtett, csillagvárosokat, hatalmas galaxisokat, bármit létrehozhat, egyetlen dolgot nem tud teremteni, szabad akaratából feléje forduló, lángoló szeretettel a Szentháromságot imádó embert. Istennek igazából csak egyetlen ajándékot adhatsz, és ez az ajándék te magad vagy, de ugyanakkor ha szeretteid, embertársaid útját egyengeted az örök élet felé, akkor ezáltal is ajándékot adsz Uradnak, Istenednek.
Szent Ferenc azonban, aki legkevésbé sem bízott magában, hanem minden ügyes-bajos dolgában buzgó imádsággal igyekezett kiérdemelni a döntést, úgy határozott, hogy nem magának, hanem Annak szenteli életét, aki mindnyájunkért meghalt.