"Szent Ferenc, miután testvéreivel együtt kellőképpen kiörvendezte magát az oly hatalmas úr és atya bőkezűségén és kegyességén, hálát adott a mindenható Istennek, aki felemeli az alázatosakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. 

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Szent Ferenc, miután testvéreivel együtt kellőképpen kiörvendezte magát az oly hatalmas úr és atya bőkezűségén és kegyességén, hálát adott a mindenható Istennek, aki felemeli az alázatosakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. Utána mindjárt a Szent Péter- templom meglátogatására indult, s imádsága végeztével elhagyta a várost, és társaival együtt a spoletói völgynek vette útját. Útközben alaposan meghányták-vetették, milyen sok és nagy ajándékkal halmozta el őket a jóságos Isten: milyen szíves fogadtatásban részesültek Krisztus helytartója, az egész keresztény világ ura és atyja részéről, és hogy viszonzásul hogyan igyekeznek majd teljesíteni intelmeit és parancsait; hogyan vetik majd latba minden erejüket a kapott szabályzat pontos és legkisebb elhajlás nélkül való teljesítése érdekében, hogyan járnak majd állandóan a tökéletes szentség és a teljes odaadás útján a Magasságbelinek színe előtt, és végül hogyan törekszenek majd életükkel, valamint magatartásukkal, s erényeik számának szüntelen növelésével példát adni felebarátaiknak."

Öröm, hála, köszönet! 

Szent Ferenc életében és az ő nyomában a ferences testvérek életében, mint védjegy ott ragyog az öröm és a hála! Ferenc tudatában van, hogy őt és tizenkét mezitlábas, toprongyos társát nem csak egy főpap, hanem Krisztus helytartója, az akkori világ legnagyobb ura fogadta, aki királyokat ültet trónra és taszít le onnan könnyűszerrel. Valóban óriási dolog, hogy a pápa nem csak fogadta, hanem áldásával együtt megengedte nekik, hogy teljes szegénységben,  kérlelhetetlen radikalizmussal éljék és hirdessék Krisztus evangéliumát! 

Ferenc és társai tudatában vannak, hogy történelmet írnak, hogy Krisztus iránti bátor szeretetük az evangélium gyönyörű útját tárja a krízisben toporgó kortársai elé. Általuk és bennük Krisztus Urunk evangéliumi élete ragyog fel újból csodálatosan. Ők a pápai áldással nem csak elnyerték a szegénység úrnőjének a kezét, de örömteli jókedvükkel, a puszta létükkel megkérdőjelezik a birtoklásra, fogyasztásra, a minden áron hatalomra törő társadalom pilléreit.  Szegényen, a semmi közepén örvendezve, igazából szembe kacagják a holnap miatt aggodalmaskodó, az embertársában bízni nem tudó kishitűséget. Örömteli létükkel szónélkül hirdetik, hogy érdemes elindulni Jézus Krisztus nyomában, hogy az evangélium nem egy utópia, hanem az egyetlen alternatíva az utat kereső emberiség számára.

A nagy Isten mert karácsony estén közénk jönni. Kiszolgáltatottan, mesztelenül, talán 3,20 dekával, kinyújtja karját bizalommal Mária felé. Nem hoz magával mennyei badigárdokat, lángpallosú kerubokat, mert bízik Józsefben, bízik az emberiségben. Szent Ferenc és első társai arcán ez a bizalom, ez az isteni szép vonás ragyog. Isten gyermekei vagyunk, testvérek, bízzunk egymásban, merjük együtt dicsőíteni Teremtő Istenünket, és jótestvérekként váll a váll mellett építeni a szeretet Országát. Ez az ősi édenkerti tiszta fény ragyogja be, tölti el az induló ferences közösség életét. 

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Déván vendégeket fogadunk jó 15 évvel ezelőtt.