Szent Ferenc mindennap, sőt minden percben szigorú felügyeletet gyakorolt maga és a testvérek fölött, és a világért sem tűrte volna, hogy valami illetlen gondolatot rejtegessenek bensejükben; ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy minden hanyagságot eltávolítson szívükből.

Celanói Tamás által írt Szent Ferencről szóló életrajznak egy - egy fejezetét, naponta megosztom egy rövid elmélkedéssel.

Itt megtalálható teljes egészében ez a fejezet

"Szent Ferenc mindennap, sőt minden percben szigorú felügyeletet gyakorolt maga és a testvérek fölött, és a világért sem tűrte volna, hogy valami illetlen gondolatot rejtegessenek bensejükben; ellenkezőleg, azon igyekezett, hogy minden hanyagságot eltávolítson szívükből. Önmagával szemben rendkívül szigorú fegyelmet gyakorolt, és minden percre erősen felügyelt. Ha mégis, mint történni szokott, testi vágyai támadtak, akkor még télvíz idején is egy jeges vízzel teli árokba vetette magát, és mindaddig benne maradt, míg csak kísértése meg nem szűnt. A többiek pedig készségesen követték az önsanyargatásnak ezt a példáját. De nemcsak a bűnök és a testi kísértések megfékezésére oktatta őket, hanem arra is, hogy őrködjenek külső érzékszerveik fölött, mert a halál azokon keresztül hatol be a lélekbe. Mikor Ottó császár a földi hatalom koronájának elnyerésére nagy zajjal és pompával éppen azon a tájon vonult át, a szent atya, bár a többiekkel együtt az útvonal mentén a már említett pajtában tartózkodott, nem ment ki a menet megtekintésére, de a többieknek sem – egynek kivételével – engedte meg a kimenetelt. Annak az egy testvérnek is az volt a feladata, hogy a császárt dicsőségének hamaros elmúlására figyelmeztesse."

Döbbenetes, lám - lám nem elég az egyszeri megtérés, hanem folyamatosan kell küzdeni a külső és a belső démonokkal, még Szent Ferencnek is. Megtapasztalta Isten közelségét, a vele való találkozás gyönyörűségét, tudatosan dönt Teremtője mellett, tiszta szívből akarja követni Krisztust és erre a döntésre társaival együtt még a pápa személyes áldását is kapja, és akkor mégis testében más, lehúzó, gonosz erőket tapasztal. Félelmetes ez a lelki harc. Ezt a küzdelmet talán Szent Pál írja le a legőszintébben: "Tudjuk, hogy a törvény lelki, magam azonban testi vagyok, és a bűn rabja. Azt sem tudom, mit teszek, hiszen nem azt teszem, amit szeretnék, hanem amit gyűlölök. De ha azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó, és valójában nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Tudom ugyanis, hogy semmi jó nem lakik bennem, azaz a testemben, mert készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor nem is én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn. Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen. A belső ember szerint az Isten törvényében lelem örömöm, de tagjaimban más törvényt észlelek, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a tagjaimban levő bűn törvényének rabjává tesz. Én nyomorult! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Hála az Istennek Urunk, Jézus Krisztus által! Értelmemmel tehát Istennek szolgálok, de testemmel a bűn törvényének." Rómaiaknak írt levél 7,14

Ferenc látja a gyönyörű célt, ki is mondja, hogy ez az amit akarok, és mégis milyen gyötrelmes az útja. Hajlamos a mai ember elhinni, hogy a génjeibe minden bele van írva, én ilyen vagyok, én magamat ilyennek fogadom el, és mindenki, beleértve a jó Isten is, szeressen így ahogy vagyok. Megfeledkezünk arról, hogy Jézus világosan beszél: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat." Jn 14,23 

Jézus nem tanít mást mint a mennyei Atya örök parancsait, melyeket nekünk be kell tartanunk, mert ez a jelzés részünkről, hogy szeretjük Istent. A mai ember szereti egy kellemes, boldog érzelmi érzésre redukálni az Istennel való viszonyát. De itt sokkal többről van szó, nekönk tetteinkkel, egész életünkkel kel demonstrálnunk Isten iránti szeretetünket,  ezért ugrik Ferenc bele a jéghideg vízbe.....

Sajnos, sokszor a gonosz lélek által felkorbácsolt vágyaink bűnökbe rángatnak. Az emberiség önként vállalja a követelőző vágyak diktatúráját. Nekünk a teológián tanították az erkölcstant és az aszkétikát. "Az erkölcstan ugyanis megtanít arra, hogy mi a megengedett, jó, tökéletes; az aszkétika magyarázza, hogy hogyan juthat el az ember a tökéletességre, sőt a legtökéletesebbre. Az aszkétika tehát mintegy technikája, művészete az erkölcstannak."  mondja Müller Lajos S. J.

Vegyük kézbe lelki életünk irányítását és ne engedjük, hogy vágyaink, indulataink, kishitű félelmeink hozzák meg életünk nagy döntéseit!! Mi isten gyermekei vagyunk, mi mennyei Atyánk akarata szerint kell éljünk.

Szeretettel, 

Csaba t.  

Kép: keresztút a Csíksomlyói golgotán.