„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!"
Jn 1, 29
A bűnökkel viaskodunk! Keresztelő Szent János előkelő papi családból származik, szülei egyetlen, várva várt gyereke gondolom kora legjobb képzését kapta, belelátása van társadalma minden bugyrába. Belülről ismeri kora egyházának gondjait, problémáit. Hazája római megszállás alatt van, az elnyomó hatalommal, anyagi javakért sokan együttműködnek. János nem apja nyomába lép, nem a fényes karriert válassza, hanem lemond mindenről, jólétről, kényelemről, örökségéről és a pusztába vonul!
Szentföldi utam során döbbenten láttam, hogy az ottani puszta mennyire kietlen, elhagyott, hogy igazából a Jordán folyó egy nagyobb patak. Ültem e folyócska partján és azon gondolkodtam, hogy milyen hatások érhették Jánost, hogy idős szüleit, akiknek ő volt az egyetlen gyermekük, a várva várt örökös csak úgy elhagyja és kivonul családja, népe közül a pusztába. Ott gyűjtöget, sáskát eszik és néha vadmézet, durva teveszőr ruhát visel.
Keresztelő Szent János a bűn elől menekül a pusztába. Mindenütt képmutatás, farizeizmus, korrupció, bűn, amely szétrágja a társadalmat, az emberek világát! Nem finomkodik, : "így beszélt a néphez, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelkedjen: „Viperák fajzata! Ki tanított arra titeket, hogy fussatok az eljövendő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! És ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! – Mert mondom nektek, van hatalma az Istennek, hogy ezekből a kövekből fiakat támasszon Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.." Lk 3,7
Kemény szavakkal hirdeti a bűnbánat szükségességét, fontosságát, de ennek ellenére tudja, hogy az ember a maga erejéből nem képes tisztán, szépen, szentül élni, ezért várja a Szabadítót, aki elveszi a világ bűneit! Nem tudjuk magunkat megváltani! Figyeljünk Keresztelő Jánosra, hallgassunk rá, hisz Jézus maga mondta, hogy: "asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál." Mt 11,13
Nehéz elhinni, hogy a bűnt valaki, bárki el tudja venni tőlünk, nem beszélve a világról. Hatalmas alázat kell ahhoz, hogy gyengeségeinket belátva, saját elképzeléseinket feladjuk, Jézus lábához boruljunk, ás alázattal kérjük arra, hogy végtelen szeretettel, a maga kegyelmével vezessen a bűnbánat, a tisztulás útján! Szeretjük az életünket kézben tartani, nem függni senkitől, magunk oldani a problémákat, de most emeljük szemünket Krisztusra, akire János is mutatott, akit érettünk a kereszten átszúrtak. Tanuljunk tőle alázatot, bölcsességet, kitartást a nehézségekben, ragyogni, szeretni a koromsötét éjben. Tanuljunk tőle átdöfött szívvel is szeretni, ajándékot adni, végtelen kegyelméből ajándékká válni. Legyen Jézus a Mesterünk, hagyjuk, hogy végtelen türelemmel, szeretettel gyógyítson, neveljen, formáljon saját képére, hasonlatosságára! Ott a helyünk, a Megváltónk mellett!
„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" 