November 13-án, a magyar nyelv napján különleges, tartalmas és valódi közösségépítő utazásra indultunk, amely a Márton-napi hagyományok jegyében telt.
Bár az időjárás nem fogadott minket kegyeibe, a telt busz vidám hangulata és a lelkesedés azonnal feledtette a borongós időt.
Utunk első állomásai Álmosdon a történelem, az irodalom és a régi mesterségek világába vezettek bennünket.
A Kölcsey Emlékházban a reformkor hangulatát idéző korabeli tárgyak között ismerkedhettünk meg a Himnusz költőjének életével és munkásságával – különösen felemelő érzés volt mindez éppen a magyar nyelv napján.
Ezt követően a Bocskai-emlékműnél hajtottunk fejet Bocskai István erdélyi fejedelem és az 1604-es győztes csata emléke előtt, majd a helyi kovácsműhelybe is ellátogattunk, ahol a hagyományos mesterség fortélyaiba nyerhettünk betekintést.
A határt átlépve a székelyhídi Stubenberg-kastély falai között folytattuk utunkat. A történelmi séta után a gasztronómiai hagyományoké lett a főszerep az Érmelléki borvidéken található bihardiószegi Heit Pincészetben.
1981 óta családi hagyományokat őrző pincészetben – amely különösen híres az ősi piros bakator szőlőfajta megőrzéséről – méltó módon ünnepeltük meg Márton napját. A népszokáshoz híven megkóstoltuk az év első újborát, hiszen a mondás szerint is „A bornak Szent Márton a bírája”. A finom falatok és az újbor kóstolása mellett folytatott jóízű beszélgetések igazán meghitt hangulatot teremtettek.
A nap zárásaként és egyben legmeghatóbb, legszívmelengetőbb pillanataként a székelyhídi Szerelem-ösvényre látogattunk el.
A kilenc állomásból álló, Petőfi szerelmes verseivel díszített tanösvényen valósággal életre kelt a közösség ereje: a gyerekek és az idősebbek közösen vonultak végig az úton, kezükben a fényt adó Márton-napi lámpásokkal. A generációk ilyen természetes és szeretetteljes találkozása az esti fényekben méltó megkoronázása volt az egész napnak, és mindannyiunk lelkét megérintette.
Ez a nap tökéletes bizonyítéka volt annak, hogy a közös élmények és a kultúra szeretete minden körülmények között összehozza az embereket.
Bebizonyosodott, hogy a rossz idő sem szabhat határt, ha együtt vagyunk: kultúrával, hagyományőrzéssel és egymás iránti szeretettel gazdagodva tértünk haza.