Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta a mélység kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje, erre elsötétült a nap és a levegő a kút füstjétől. A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre, és olyan hatalom adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van. Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem, hanem csak azokat az embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele.

Parancsot kaptak, hogy ne öljék meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha megsebzi az embert. Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.

Jel 9, 1-12

A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. A hajuk olyan volt, mint az asszonyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása. A skorpióéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón, görögül Apollión.

Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.

A Szentírás magyarázók szerint az égből lehulló fényes csillag maga Lucifer, a bukott angyal, aki nem akar szolgálni. Ő az aki az alvilágot rászabadítja a világunkra! A nagy kísértés, hogy önmagából bálványt faragjon az ember és minden idejét, pénzét, figyelmét csakis önző módon magára irányítja, sajnos már a világunkban van. Az ilyen ember, akit Lucifer a maga jelmondatával - NEM SZOLGÁLOK -  megfertőzött, az sem Istenhez, sem embertársaihoz, de még a teremtett világhoz sem tud szolgáló szeretettel viszonyulni. Az égből lehulló ragyogó, fényes csillag és az ő szolgái ránk telepednek és otthont vesznek azok szívében akik őket befogadják, ennek jele az, hogy az ilyen ember számára csak is az én, az én és harmadsorban is újra csak az én a fontos. Isten törvényei nem irányadók, csak a saját vágyam, pillanatnyi érzéseim, csapongó gondolataim alapján születnek a döntések és a következmények vállalása nélküli cselekedetek. A magáért élő önző ember olyan mint egy rákos daganat, minden amihez hozzáér az kell neki és az csak az övé, és sajnos példája szétszóródik a társadalom szövetében és nemcsak mérhetetlen fájdalmat, pusztulást okoz, de  léte újabb - újabb gócpontokat kreál.

Igazából az apokalipszis nagy csataterének két oldalán a "szeretettel szolgálok" és "nem szolgálok" csapatai állnak. Jónak lenni jó, nagylelkűen megnyílni, Istent imádni, felebarátainkat szeretni természetünk szerinti öröm. A magába zárkózó, önző ember saját maga által épített, babusgatva díszített bálványszoborba zárkózik, és az is lesz az ő sírja, ha nem tudja a nagylelkű szeretet feltörni ezt a lélekre kövesedő önzés burkát!

Fontos, hogy tisztán lássunk és tudjuk, hogy Jézus Krisztus irántunk való végtelen szeretete olyan orvosság, mely nem csak megvéd, de meg is gyógyít ha az önzés meg is fertőzött volna. Ezért kapaszkodjunk a rózsafüzér imádságba, olvassuk a Szentírást, keressük fel Isten szentélyeit, végezzük el a szentgyónásunkat, vegyünk részt a szentmiseáldozatban és járuljunk szentáldozáshoz. Majd nagylelkűen osszuk testvéreink között lelki, szellemi, anyagi kincseinket jó tömött, megrázott, túlcsorduló mértékkel, tudva azt, hogy a szeretet Istenét nagylelkűségben úgysem tudjuk felülmúlni.

Szeretettel, 

Csaba t.

Kép: Csíksomlyón a Mária Kertben, a Kánai menyegző udvara. Jézus túlcsorduló mértékkel, 600 liter minőségi bort ad a fiatal párnak és az ünneplő násznépnek.