A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Isten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál meg vannak kötözve!« Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. A lovas sereg száma húszezerszer tízezer; hallottam a számukat. Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azoknak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A szájukból tűz, füst és kénkő tört elő.

Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmadrésze, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. Mert a lovak ereje a szájukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak. A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tetteitől, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni. Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.

Jel 9, 13-21

Mindannyian tékozló fiak vagyunk, mennyei Atyánk kiadta legdrágább örökségünket, - a szabadakaratunkat - mellyel mi meggondolatlanul pazaroljuk drága időnket, energiánkat, mindazt, mit Isten nagylelkűen nekünk adott. Az emberiség egy része már a disznók vályújánál is mélyebbre süllyedve tépi - marja egymást, tengeti az életét és mégis képtelen talpra állni és bűnbánó szívvel az atyai házba visszatérni, hol várja a mennyei lakoma, ahol az ujjára a megtértek ragyogó gyűrűjét húzza maga a mennyei Atya, és a homlokukra a Megváltónk csókja nyomja rá az Istenhez tartozás ragyogó pecsétjét.

A nehézségek, a csapások amint az előző elmélkedésekben is láthattuk, a bűnös tetteink következménye, melyre egyetlen orvosság a megtérés. A tékozló fiú a disznók szennyében nem kéri számon az atyját, hogy miért nem törődik vele, és miért nem küld újabb és újabb segélyeket, hanem magába száll és ezt mondja: "Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be." Lk 15,18 

Szent Ágoston ünnepe van, olvassuk el a Vallomások című könyvét, ami igazából az ő megtérésének a története. Ne a Jelenések könyvében felsorolt csapásoktól rettegjünk, - hisz látjuk, hogy a mai ember maga képes ezeknél szörnyűbb pusztításokat végezni a fegyvereivel - hanem mind megriadt csibe a kotló szárnyai alatt, mi is keressünk oltalmat, védelmet bűnbánó szívvel a mennyei Atyánk színe előtt.

Bűnbánati ima: Amennyiben szentgyónásra nincs lehetőség, még általános feloldozásra sem, abban az esetben indítsuk fel magunkban a tökéletes bánatot, pl. ezzel az imával: Teljes szívemből bánom, édes Istenem, hogy Téged oly sokszor megbántottalak, mert ezáltal méltatlanná lettem hozzád, drága ajándékaidat, életemet, képességeimet, lehetőséget  elpazaroltam, azokat bűnös, rossz dologra használtam. Istenem, erősen megfogadom, hogy a Te kegyelmeddel, többé semmi bűnnel, de legfőképp ( és itt gondoljunk azokra a konkrét bűnökre amelyeket elkövettünk)  meg nem bántalak és a bűnre szolgáló alkalmakat gondosan elkerülöm. Kérlek, Uram, őrködj felettem. Boldogságos Szűzanya, szent Őrzőangyalok vezessetek a szeretet útján! Ámen.

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Szent Ágoston sírja