Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.

A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa­ vagy kőedényekben van.” Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban. De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét." 

Exod 7: 14-24

Csaba testvér elmélkedése:

Istennek két eszköze van, hogy bennünket talpra állítson és tettekre ösztönözzön. 

- Egyfelől vágyat ébreszt a szívünkbe a szép, értékes, vonzó dolgok iránt. Tiszta, értékes vágyaink Isten drága ajándékai, melyeket akár a huszár a szeretett paripáját, meg kell becsülnünk, hisz ha azt bölcsen uraljuk, akkor az könyedén célba repít bennünket.

- Másfelől - ahogyan Szent Hugó is mondja a XI. században - Teremtőnk ránk ereszti a csahos kutyáit, a különféle csapásokat, amelyek jobb belátásra, megtérésre próbálnak bennünket rávenni. Isten nem halálunkat akarja, hanem megtérésünk, tisztulásunk érdekében engedi meg a csapásokat akár az egyiptomiak, akár a mi életünkben is.

Mózes imájára a vizek vérré válnak Egyiptomban. Isten erős kézzel, nagy határozottsággal érvényesíti akaratát a fáraóval szemben. Fontos, hogy döbbenjek rá, Teremtőnk akár a jó orvos, fájdalmas műtéteket is vállal az élet érdekében. Szabad akaratunknak határai vannak, a különféle csapások, nehézségek arra figyelmeztetnek, hogy Isten parancsai nem átjárhatók.

Az Istenkereső ember figyelmesen elmélkedje át Jézus Krisztus szavait: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni. " Jn 14,23 Nem elég szeretni az Istent, Teremtőnk akaratát, parancsait be kell tartanunk, mert a kereszténység nem egy csiripelő színes érzelmi hangulat, hanem ennél sokkal több. Isten akaratát ha nem keressük, ha nem Jézus tanítása alapján élünk, akkor akár az útról lesodródó autó, fájdalmas balesetet szenvedünk.  

Csendesedjünk el lelki zarándoklatunk mai napján és gondolkozzunk el azon, hogy vajon - akár mások által - mit kér tőlünk az Isten? A felismert igazság fényénél Teremtőnk szent akarata előtt meghajolva, tegyük meg mindazt, mit tőlünk vár.  

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Sokorópátka lakói összefogtak és a falu bejáratát Istennek szentelték.

2025. január 28