"Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: „Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdesd ki Izrael egész közösségének: a hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le.

Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák el. Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el. Így fogyasszátok: a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem. Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.”

„Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret. Az első napon tüntessétek el házatokból a kovászt, mert aki az elsőtől a hetedik napig kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izraelből. Továbbá az első napon tartsatok ünnepi összejövetelt, hasonlóképpen a hetedik napon is legyen szent összejövetel. Ezeken ne végezzetek semmiféle munkát, csak azt az ételt készítsétek el, amelyre kinek-kinek táplálékul szüksége van."  

Kiv 12,1-16

Csaba testvér elmélkedése: 

Ártatlan bárányok vére!

Ábel hibátlan bárányt áldoz az Istennek. Az Úr Mózestől is azt kéri, hogy fiatal bárányokat áldozzon a nép. Életet az életért! A keresztény ember itt óhatatlanul nagypéntekre gondol, Jézus Krisztus keresztáldozatára! Megváltónk, mint szelíd bárány ott áll a gyilkost, Barabást választó nép előtt. Nem vádol, nem kér számon, legyőzi a haragot, gyűlöletet, ott a kereszten is értünk imádkozik, vállalja értünk az életáldozatot. 

Hatalmas titok a másokért hozott áldozat. "Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért." (Jn 15,13). Zarándoklatunk mai napján vegyük számba, hogy hányan hoztak, hoznak értünk kisebb-nagyobb áldozatot. Természetesen azon is gondolkodjunk el, hogy én magam kiért és miért hoztam, hozok áldozatot!

Elpuhult világunkban magától értetődőnek tűnik, hogy minden amire vágyunk, a rendelkezésünkre áll! Fogyasztunk, pazarlunk, habzsoljuk az életet, és ha valami nem áll a rendelkezésünkre, akkor tüntetünk, acsarkodunk, mindenkit mindenféle gúnyos, meggondolatlan jelzőkkel illetünk. 14-15 éves lehettem, amikor nagyapám húsvét előtt kezembe adta a bicskáját, hogy öljem meg a húsvéti bárányt! Nagytata, - kérdeztem tőle - miért tenném én ezt meg? Rám nézett és azt mondta: azért, hogy férfi légy és hogy meg tudjad becsülni az ételt, ami előtted a tányérban van! Azóta soha egyetlen falatot nem hagytam ott a tányéromban, mert tudom, hogy minden egyes falatért, melyet magamhoz veszek, életét áldozta egy élő lény. 

Mások áldozatából születtem, élek és növekedem. Áldozathozatal nélkül nincs igazi szeretet. Testem sejtjei szolgálnak engem, és én is tudatosan fel kell nőjek oda, hogy önmagamról megfeledkezve, a szolgáló szeretet útján áldozatokat hozva, a keskeny és meredek úton elinduljak a Végtelen Szeretet felé.  

Tisztelettel mindazok iránt, kik értem áldozatot hoztak, 

Csaba t.

2025. február 4.