"A hajlékot tíz vég sodrott szálú lenvászonból, kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el. A végekbe kerubok legyenek beleszőve. Egy vég vászon hossza huszonnyolc könyök, a szélessége négy könyök, s mindegyik végnek ugyanaz legyen a nagysága. Öt vásznat fűzz össze egymással, s a másik ötöt is foglald egybe hasonló módon. Csinálj még egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból és sodrott lenvászonból, és művészi munkával szőjj bele kerubokat. Függeszd fel négy arannyal bevont akácoszlopra, amelynek kampói aranyból vannak, és négy ezüsttalpon állnak.
A függönyt akaszd fel a kampókra, és a függöny mögé helyezd el a bizonyság ládáját. A függöny szolgáljon válaszfalul a szentély és a legszentebb között. A kiengesztelés tábláját helyezd a legszentebbe, a bizonyság ládájára. Az asztalt azonban a függönyön kívülre állítsd, s a mécstartót az asztallal szembe, a hajlék déli oldalára, az asztalt pedig állítsd a hajlék északi oldalára. Készíts a sátor bejáratára is egy függönyt kék és vörös bíborból, karmazsinból, bisszusból és finom lenvászonból, művészi szövéssel. A függöny számára csinálj öt oszlopot akácfából, s vond be arannyal. Kampóik legyenek aranyból, és önts még öt bronztalpat, hogy azon álljanak." Kiv 26,1
Csaba testvér elmélkedése:
Isten mind közelebb és közelebb akar jönni az ő gyermekeihez! A pusztában sátorban lakó, vándorló nép között is a végtelen Isten otthont akar venni. Ezért az Úr részletes útmutatást ad a sátortemplom és annak függönnyel elválasztott belső szentélyének a kialakításához. A templom Isten drága otthona. A Szentek szentélyében, a szövetségkötés ládájában, a frigyszekrényben őrizték a két kőtáblát és egy edény mannát, mely nem romlott meg.
A negyven éves pusztai vándorlás végén a nép letelepedik, és ahogy ők maguk is kőházakban kezdenek lakni, megépítik Salamon alatt az első, majd a Babiloni fogság után a második kőből, cédrus-gerendákból álló templomot! Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálakor, ennek a templomnak a szentek szentjét elválasztó függönye hasadt ketté. "A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét." Lk 23,44.
Az Újszövetség templomában, nálunk római katolikusoknál a templom szent, és a szentek szentjében, a tabernákulumban hisszük és valljuk, hogy vár az élő Isten, az Oltáriszentségben. "Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Jn 6,48
Igazából Jézus Krisztus a legmerészebb, legszebb vágyainkat, álmainkat is túlteljesítette. Megígérte nekünk azt a mennyei kenyeret, és ez a kenyér Ő maga. A közelségnek ezt a gyönyörű módját választotta. Mi nem csak belépünk a szentek szentjébe, de az áldozásban mi magunk válunk élő, mozgó szentéllyé, Isten-hordozó szent sátorrá.