"Az Úr elvonult előtte, és ezt mondta: „Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülő Isten, hosszantűrő, gazdag kegyelemben és hűségben. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.” Mózes sietve a földig hajolt, leborult, és így szólt: „Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bűneinket, és fogadj el minket örökségedül.” 

A szövetség.Ő így válaszolt: „Szövetséget kötök veled: egész néped előtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr művét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek. Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elűzöm előled az amoritákat, a kánaániakat, a hettitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz.  Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket, és pusztítsd el szentélyeiket. 

Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,  ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon. Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik előtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják. Ne csinálj magadnak öntött istenképmást.  A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból.  Minden elsőszülött az enyém: minden hímnemű elsőszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is. A szamár elsőszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg előttem üres kézzel." Kiv 34,6-20

Csaba t. elmélkedése: 

Féltő szeretettel szeret az Isten. Teremtőnk nem csak tudja, hogy számunkra mi a legnagyobb jó, hanem ezt a jót - a szeretetteljes alkotó közösséget, mely Istent és az emberiséget összefogja egy szilárd nagy családba - erős kézzel meg is valósítja! Az Ószövetségben egy kisebb család, a Mózes által vezetett, pusztában vándorló választott nép ennek a közös gondolkodásnak, életnek a hordozója! Ég és a föld összeér, a teremtés örök célja körvonalazódik, Isten és az ember együtt vándorol, együtt él. Isten, a mi mennyei Atyánk  közösségben akar élni velünk, a testi, lelki gazdagság, a béke országát együtt akarja építeni az Ő szabadságra teremtett gyermekeivel. E törékeny, egymásra figyelő egységet féltő szeretettel óvja, védi minden áron, még a szomszéd népektől is. Ezt a féltő szeretetet tükrözi az ószövetség megannyi, ma talán furcsának tűnő parancsa.

Jézus Krisztus születésével, ez a befelé való építkezés korszaka véget ér. Már a betlehemi kisdedet, - aki majd a tanítványait a jó hírrel küldi az egész világra, - ölbe veszik a nagyvilágból érkező napkeleti bölcsek. Már nem kell a pogány külvilágtól elfordulni, sőt, nekünk, az Újszövetség gyermekeinek a jó hírrel, menünnk kell keresve a századikot, az elveszettet is, hirdetni nekik is az örömhírt! Isten él, Isten szeret és velünk együtt akarja építeni a mindannyiunk számára a gyönyörű, csodálatos Országát! Azt az országot, melyre mindannyian vágyunk, a béke, a szépség és a jóság országát, hol jó testvérekként egy asztalhoz ülve Teremtőnkkel, bizalommal nem csak megálmodhatjuk a közös jövőt, hanem azt meg is valósíthatjuk. Isten jól feltarisznyálta ezt a világot, van itt hely, de altalaji kincs is jut bőséggel mindannyiunknak, mind a nyolc, de akár tizennyolc milliárd embernek. 

Ez nem utópia, hisz a szemünk előtt valósul meg! Hiszem, hogy egyre többen a Teremtőnk áldott jelenlétére ébredve, vágyunk, hogy az Ő bölcs törvényei fényében éljünk. Meg vagyok győződve, ahogyan a pusztában vándorló nép a vele vándorló Isten jelenlétére ébredt, ugyanúgy mi is, - a XXI. század gyermekei - mind nagyobb tömegben fogjuk Isten áldott, jóságos jelenlétét megtapasztalni. Egy új korszak előtt állunk, melyben Isten és az ő szent törvényei ragyogják be, egyre fényesebben, a közgondolkodást. A ma embere a saját maga követelőző, hullámzó érzelmeinek, parttalan mohó vágyainak, pánikrohamokba torkolló félelmeinek a rabszolgája. E siralom völgyből a, az újszövetség Mózese, Jézus Krisztus vezet bennünket törvényei védő korlátai között a szabad, boldog, békés Isten Országába. Isten gyermekei vagyunk, egy család fiai, jótestvérekként, váll a váll mellett álljunk Jézus Krisztus mellé.  

Szeretettel, 

Csaba t. 

2025. március 2.