„Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenőt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell. A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene előtt. Én ugyanis elűzöm előled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr előtt.”

Az Úr még azt mondta Mózesnek: „Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel.” Negyven nap és negyven éjjel időzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kőtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést.

Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyről – a tanúság két kőtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött –, Mózes nem tudta, hogy arcának bőre ragyogott, mivel vele beszélt. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arca ragyog, féltek a közelébe menni. De Mózes odahívta őket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott. Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen." Kiv 34,21

Csaba testvér elmélkedése: 

Egy állat nem ünnepel, nem strukturált az ő élete, az ő puszta létében a napok, az évek parttalanul folynak, peregnek az elmúlás felé! A kisiskolást meg kell tanítani, hogy most hétfő van, reggel nyolcra megyünk az iskolába, az első óra írás, a második rajz, 50 percig szépen ülünk a helyünkön és rajzolunk, mert rajzóra van, köztük van a szünet. Ez így megy fegyelmezetten, pontosan egész héten, hétvégén együtt a család, templomba megyünk, kirándulunk, meglátogatjuk a szeretett nagyit és van finom sütemény. 

E külső beosztottság, struktúra, melyhez apa, anya, mindenki alkalmazkodik, egyszerűen, szó nélkül azt mondja, hogy most nem a te kényed - kedved dönt, hanem valaki más, náladnál fontosabb. Vasárnap templomba megyünk, ahol édesapa is letérdel Isten színe elött! Valaki azt mondja, hogy most, bár még heverésznél az ágyban, de felkelsz és mosakodsz, és nem úgy öltözöl ahogy szeretnél, mint hétvégén mikor játszani mész, mert ma iskolába kell menni. Igen, egy család, egy közösség azáltal, hogy saját magának szabályokat állít fel és azt közösen betartja, ha szépen, okosan  elválassza a napokat, a heteket, mindennek más és más célt ad, saját életét emeli egy magasabb, emberibb szintre. Emberi létünk erejét, szépségét, mélységét, ez a rétegeltség adja, melyben minden percnek megvan az értelme, célja. A hétköznapok sűrűjében mikor megjelentek a pontos időben visszatérő boldog ünnepnapok, ez olyan volt mint amikor a végtelen térben elkezdett csomósodni az anyag, hogy hatalmassá nőve, mint áldott nap felragyogjon, fénnyel, meleggel átölelje a földet, hogy azon az élet virágozzon. 

Isten minden parancsa drága ajándék, az emberré válásunkban, az öntudatra ébredésünkhöz elengedhetetlenül fontos. Számunkra nagy érték a világ teremtésének nagy művén dolgozó Isten, amelyről minden szombaton megemlékezik az Ószövetség népe. De nekünk, az Újszövetség népeinek még fontosabb a második teremtés, a világot megváltó, a húsvét vasárnap hajnalán  feltámadt Jézus Krisztus, a pünkösd vasárnapján kiáradó Szentlélek úr Isten. Ezért számunkra az Úr napja a vasárnap, hisz legszebb ajándékait a Szentháromság ezen a napon adta nekünk. Mások ünnepnapjait tisztelve, a magunk ünnepeit tartsuk meg nagy - nagy örömmel.  

Ünnepnapjaink drága kincsünk, Istentől kaptuk és mi nagyra tartjuk, az értelmes emberi létbe vezető utunk létrafokai! Becsüljük meg, akárcsak azt aki számunkra atyai szeretettel adta.

Isten bölcsessége előtt térdre borulva, 

Csaba t. 

Kép: Gyermekeinkkel ünnepnapot tartunk Teremiben,  az  Isten Irgalmas jóságáról elnevezett kápolnában.

2025. március 3.