"Mózes úgy járt el, ahogy az Úr megparancsolta neki, mindenben azt követte. A második év első hónapjában, a hónap első napján állították fel a hajlékot. Mózes maga állította fel a hajlékot. Elhelyezte a talapzatokat, azokra állította a deszkákat, összeillesztette az eresztékeket és felállította az oszlopokat. Azután a hajlékra ráterítette a vásznat, arra ráhelyezte a sátor felső takaróját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Azután vette a bizonyságot, beletette a ládába, beledugta a ládába a rudakat, és a ládára ráhelyezte a kiengesztelődés tábláját. Azután bevitte a ládát a hajlékba, felakasztotta a belső függönyt, hogy takarja el a bizonyság ládáját, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

Az asztalt a találkozás sátorának északi oldalára állította, a függönyön kívül, s ráhelyezte a kitett kenyereket az Úr elé, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Bevitte a mécstartót a találkozás sátrába, a hajlék déli oldalába, az asztallal szembe, s rátette a mécseket az Úr előtt, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Betette az aranyoltárt a találkozás sátorába, a függöny elé, s meggyújtotta rajta az illatáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Végül a hajlék bejáratára akasztotta a függönyt. Az égőáldozat oltárát a találkozás sátorának bejárata előtt állította fel, s bemutatott rajta égő és ételáldozatot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Akkor felhő borította be a találkozás sátorát és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Mózes nem léphetett be a találkozás sátorába, mivel a felhő behatolt oda és az Úr dicsősége betöltötte a hajlékot. Amikor aztán a felhő a hajlékról felemelkedett, Izrael fiai tovább indultak vándorlásukon. Ha nem emelkedett föl, akkor nem indultak el addig a napig, amíg fel nem emelkedett. Az Úr felhője napközben a hajlék fölött lebegett, éjjel azonban tűz volt benne egész Izrael szeme láttára, egész vándorlásuk idején." Kiv 40,16

Csaba t. elmélkedése:

Elérkeztünk a Kivonulás könyvének a végére... Isten és az ember egymásra talál! Teremtőnk megszólít egy embert, Mózest és rajta keresztül egy népet. Drámai feszültségek, hatalmas vívódások, óriási távlatok, égbe kiáltó bűnök és páratlan hőstettek sorjáznak a könyv lapjain. A Kivonulás könyve egy gyönyörű hősköltemény prózába, mely nem csak a választott nép útjának egy hatalmas része a bronzkorból a vaskorba, hanem a Végtelenre szomjas ember Istennel való találkozásának, szövetségkötésének a története is. Az Újszövetség földjén zarándokló keresztény ember számára is, örök érvényű szentírás szerves része a Kivonulás könyve, mely nem csak utat mutat és bölcsen tanít, hanem máig érvényes kötelező erővel is bír. A tízparancsolatra épül fel a keresztény tanítás.

Sokszor elolvastam Mózes és a választott nép Istennel való szövetségkötésének a történetét, de egészen biztos, hogy még sokszor elő fogom venni ezt a gyönyörű könyvet, mert akárcsak az aranyásó, aki bármekkora aranyrögöt is talált a bányába, tudja, hogy neki oda újból és újból le kell menni mert biztos benne, hogy ott újabb kincsek várnak rá. 

Hamvazószerdára készülve becsukjuk a Kivonulás könyvét, de csak azért, hogy egy másik szentírási könyvet lapozzunk fel. Milyen jó volna, ha hátralévő életem minden napjából legalább egy negyed órát, vagy akár 30 percet, a Szentírás olvasására szentelnék.

Hamvazószerda, nagyböjt első napja! Hitunk nagy misztériumára, Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalálára és dicsőséges feltámadására készülve, Jónás könyvét olvassuk. Csendesedjünk el és engedjük, hogy vezessen bennünket Isten a niniveiekkel együtt a megtérés útján. 

Köszönöm, hogy a Kivonulás könyvének fényénél együtt zarándokolhattunk, 

Csaba t.

2025. március 4.