Döbbenetes! Jónás a hal gyomrában dicsőíti, magasztalja Istent! Testvéreim, ezt kell megtanulnunk a prófétától, lelkesen, ingyen imádni az Istent! Isten bármit tud teremteni, de egy olyan embert, aki ilyen szorult, kilátástalan helyzetben, szabad akaratának birtokában lángoló szeretettel imádja az Urat, Ő sem tud alkotni. Ilyen tisztaszívű imádókat senki nem tud teremteni, ilyenné csak a legnagyobb szentek tudják saját magukat évek hosszú során formálni! Életünk legfőbb célja talán pont az, hogy a mindennapi nehézségeket vállalva, állapotbeli kötelességeinket pontosan teljesítve eljussunk oda, hogy minden időben imádjuk, szeressük az Istent!
Még a teológián voltam, emlékszem a kápolnában időztem egymagam és nagyon szomorú voltam:... hogy milyen rossz vagyok, hogy milyen ritkán és közömbösen gondolok az én Megváltómra. Egyszer csak úgy éreztem, hogy megszólít valaki az Oltáriszentség felől, és azt mondja: Elég nekem a te fájdalmad, amit akkor érzel, mikor korlátaidat megtapasztalva belátod, hogy milyen kevéssé szeretsz, mert ha nem szeretnél, akkor egészen biztos, hogy nem is fájna a saját gyengeséged és közömbösen már rég az ágyba lennél. Azóta imában nem az örömteli érzelmek fodrosodását keresem, hanem egyszerűen a tőlem telhető legintenzívebb módon próbálom a tízparancsolat legelső mondatát megélni! Az érzelmeimnek nem vagyok ura, de az akaratommal tudatosan, határozottan a szeretetünkre szomjazó Megváltóm felé fordítom arcomat.
Lángoló szeretettel imádjuk Urunkat, Istenünket, lelki zarándoklat unknak ez a legfőbb célja.
"A vizek torkomig hatoltak,