"Amikor a szózat eljutott Ninive királyához, ő is leszállt trónjáról, levetette palástját, és zsákruhába öltözve hamuba ült. Aztán a király és a főemberek parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: „Ember és állat, ökör és juh semmit se egyék, ne legeljen, és vizet se igyék. Öltsön zsákruhát ember és állat, és harsány hangon könyörögjön az Istenhez. Mindenki hagyja el gonosz útjait és a rosszat, amit a keze végbevitt. Ki tudja, hátha irgalmas lesz és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.

Jón 3,6

Gyerekkoromban egy családban, a mi utcánkban, egy asszony összepakolt és elment, ott hagyta a férjét és három gyerekét! A férj úgy döntött, hogy addig imádkozik és böjtöl a háza népével, amíg a felesége haza nem jön! Estefelé már az állatok éhségükben verték szét az ólokat, a gyermekek sírtak, a szomszédasszonyok jöttek - mentek, hozták a hírt, vitték a hírt, de János hajthatatlan volt, a hitvesi ágy előtt térdelt és mondta a rózsafüzéreket! A szomszédok elvitték a síró gyerekeket, az állatokat megetették, majd ők is oda térdeltek imádkozni János mellé.... Így ment egész éjjel és másnap is. A férj senkihez egy szót nem szólt, csak csendben imádkozott!

A szomszédasszonyok persze nem csak Jánost, de a feleségét is megkeresték, folyt a duruzsolás, az egyeztetés, végül az asszony sírva hazament, a férje mellé térdelt és az utolsó rózsafüzért együtt mondták el! Példás életet éltek! Utána még született két szép gyerekük. Mind a ketten tagjai voltak a rózsafüzér társulatnak!

A kitartó, alázatos ima, a böjt, a virrasztás nem csupán egy aszketikus gyakorlat, hanem a lángoló szeretet jele is. A nő megértette, hogy az ő férje milyen nagyon szereti őt, ez az iránta való rendíthetetlen ragaszkodás vitte őt haza és térdeltette le a hites férje mellé! Akiért öszinte szeretetből áldozatot tudunk hozni, azt nagyon szeretjük! Akiért nem tudunk tűrni, szenvedni, nehézségeket elviselni, azt csak ..... legfennebb felszínesen szeretjük. 

Az Úr látta hogy a ninivei nép milyen sok és nagy áldozatot hoz csak azért, hogy visszanyerje az Ő barátságát, a nép iránti bizalmát  és ez a ragaszkodás, ez a szeretet eltörölte a bűnöket, és rájuk ragyogott az Isten irgalmas szeretete. Gondoljunk csak Mária Magdolnára! Ismerős a történet, könnyeivel áztatja, hajával megtörli Jézus lábát és Ő a botránkozó emberekhez így szól: "sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett!" Lk 7,47

Keressük Istent, vállaljunk zarándok utat és menjünk el fáradságot nem sajnálva az ő templomaiba!  Mutassuk ki Megváltónk iránti szeretetünket böjttel, virrasztással, de leginkább szívből jövő, őszinte imádsággal! Istenünk a tettekből ért, 

Csaba t. 

Kép: Március 23-án, a ditrói Jézus Szíve Templomban gyülekeztek a zarándokok, Baróti László plébános úr áldásával indultunk a Szent Gellért kápolnába!

2025. március 24.