„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”
Jn 13,21
Milyen a viszonyom a rosszakaroimmal, a rágalmazó, bennünket, ügyünket támadó emberekkel? Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, emeljük szemünket Mesterünkre, nézzük meg, hogy Jézusnak milyen a viszonya Júdással?!
Jézus szerre megmossa az apostolai lábát. A sorban ott áll Júdás is, a zsebében ott zörög a harminc ezüstpénz, Jézus ezt tudja, mégis lehajol alázattal és megmossa szerényen az áruló apostolának a lábát, majd vele egy asztalhoz ül, hogy elköltse az ünnepi vacsorát!
A vacsora végén átmennek az utolsó vacsora terméből az Olajfák hegyére virrasztani, imádkozni! Júdás vezetésével jönnek a katonák a sötét éjszakában. Az áruló apostol odalép a tömegben Jézushoz, hogy megcsókolja Mesterét, ezzel árulja el a katonáknak, hogy kit kell letartóztatni. Biztos vagyok benne, hogy Jézus őszinte szeretettel és nem cinikus gunnyal kérdezi meg, hogy: "Barátom, te csokkal árulod el a Mesteredet?" Jézus még itt is szeretettel, türelemmel "Barátjának" nevezi az őt harminc ezüstért eladó árulóját.
Mekkora önuralom, belső fegyelem! Csodálom a végtelen szeretetet, jóságot ami megnyilvánul Jézusban a Júdással való kapcsolatában. Milyen jó lenne, ha mindezek fényében magunkba néznénk a nagyhét csendjében és felmérnénk, hogy milyen viszonyban vagyunk azokkal akik bennünket bántanak, akik az általunk képviselt ügyet támadják, aljas haszonlesésből kárt okoznak. Jézus életénél fontosabb Júdás örök élete. Természetesen e történetből mely sajnos nem végződik happy enddel, megtanulhatjuk azt, hogy még Jézus Krisztus sem tud minden embert megnyerni. A szabadakarat hatalmas erő, melyet lám, az Isten nem függeszt fel. Erőből, isteni hatalommal Júdás szabadakaratú döntését felül tudta volna írni, de nem teszi. Elfogadja áruló apostola döntését, sőt kimondja, hogy: "senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia." Jn 17,12
Ez azt jelenti, hogy bele kell törődnünk, hogy nem fog minket se mindenki szeretni, tisztelni. Vannak, lesznek ellenségeink, bárhogy is szeretnénk az ellenkezőjét. Nézzünk Jézusra, az ő példájára mi is el kell fogadjuk a magunk kisebb - nagyobb Júdásait, és nekünk is jósággal, szeretettel - még akkor is ha tudjuk, hogy eredménytelen lesz - meg kell mosnunk alázattal az ő lábukat!
Meredek út, de Mesterünk az ellenségszeretet végrendeletében ránk hagyta, mások bűne nem jogosít fel bennünket arra, hogy letérjünk a szeretet útjáról...
„Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem.”