Evangélium: ” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.”
Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe." Jn 4,43-54
Amikor az evangéliumban azt olvassuk, hogy valaki „hitt Jézus szavának”, az nem egy érzelmi fellángolást vagy változó kiváncsi hangulatot jelentett, hanem egy bizalmi döntést, mellyel a hivő elindul azon az úton amit Jézus mutat, anélkül, hogy látná az út végét. A hit nem egy statikus állapot, hanem az akaraterőnek egy döntése, amelyet akárcsak egy izmot edzeni, fejleszteni lehet, kell.
Javaslok Szent Ferenc lelkiségéből három lelkiségű gyakorlatot, amely segít megerősíteni, élővé tenni a hitet, az Istenbe vetett bizalmat.
1. Szent Ferenc olvasta és élte a Szentírást! A történet szerint 1208-ban (vagy 1209-ben) Quintavallei Bernát és Szent Ferenc az Assisi Szent Miklós templomba mentek, hogy Isten akaratát keressék közös életükre vonatkozóan. A Három Társ Legendája (Legenda trium sociorum): Ez a forrás különösen részletesen, a VIII. fejezetben (28-29. pont) beszéli el a jelenetet. Ferenc és Bernát a misét hallgatták, majd a mise után a pap segítségével – aki háromszor vetett keresztet – találomra felnyitották az oltáron lévő evangéliumos könyvet, és ezt olvasták: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között...” (Mt 19,21) Isten tanácsát azonnal teljesítették is, eladtak mindent és az árát elosztották a szegények között.
Gyakorlat: Ferenc egy - egy rövid részt olvasott és azt meg is élte! Ne hosszú fejezeteket olvass, hanem csak egyetlen mondatot. De azt az egy mondatot hordozd magaddal egész nap, mint egy kavicsot a zsebedben. Rágódj rajta, engedd, hogy átitassa a döntéseidet. A hit akkor erősödik meg, amikor Isten szava élő tapasztalattá válik a hétköznapi helyzetekben.
2. Vedd számba a kegyelmeket amiket kértél és kaptál, és adj hálát értük nap mind nap az Istennek. Ha rászoktatod a szemedet Isten láthatatlan munkájának észrevételére, a hited látássá válik: felismered, hogy „Isten és mindenem” valóban jelen van az életedben.
Gyakorlat: Szent Ferenc, élete végén betegségektől gyötörve és vakon írta meg a legszebb hálaénekét. Nem a gyógyulásért könyörgött, hanem megköszönte Istennek mindazt, amit alkotott. Légy te is „Naphimnusz” lelkületű és adj hálát a teremtményekért, mindenért amit Isten nagylelkűen nekünk ad, nap mint nap.
3. A cselekvő hit: Lépj ki a magad komfortzónájából: A hited a „biztonsági háló” elengedésével erősödik. Ha mindig csak ott maradunk ahol minden kiszámítható, nincs szükségünk hitre.
Gyakorlat: Tegyél meg valami jót valakivel aki nem tudja viszonozni, vagy akitől tartasz. Vállalj el egy feladatot amihez kevésnek érzed magad, de tudod, hogy helyes. Amikor „kilépsz a vízre” (mint Péter) és megtapasztalod, hogy Isten megtart, a hited egy elvont gondolatból sziklaszilárd bizonyossággá válik. Szent Ferenc egyenesen azt mondja, az Intések VI. fejezetében (Az Úr követéséről) - „Nagy szégyen ránk nézve, az Isten szolgáira, hogy a szentek véghezvitték a tetteket, mi pedig azzal akarunk tiszteletet és dicsőséget aratni, hogy csak mesélünk róluk.” Ferenc szerint nem az az erény, ha fejből tudjuk a szentek életrajzát vagy mások jócselekedeteit, hanem ha mi magunk válunk az Úr eszközeivé. A „mesélés” helyett a megélést sürgeti.
Naponta olvassuk a Szentírást, adjunk hálát mindenért újból és újból. Mindezt, ha tudatosan tettekre váltjuk, a hitünk megerősödik és beragyogja nem csak a te, de a környezetedben élők életét is.