Evangélium: "Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar."

Jn 5,17

Ez a mondat közvetlenül a 38 éve béna ember Bethesda-tavi gyógyítása után hangzik el (János 5,17), amikor a törvénytudók felelősségre vonják Jézust, amiért szombaton gyógyított. Jézus válasza nemcsak védekezés, hanem a legmélyebb kinyilatkoztatás az Isten és a teremtett világ kapcsolatáról.

A ferences lelkiség tükrében, három szinten értelmezhetjük ezt a „szüntelen munkálkodást”:

1. Isten nem vonult vissza a teremtéstől

Sokan úgy képzelik az Istent, mint egy órást, aki felhúzta a világot, majd magára hagyta. Az Ember tragédiájában, Madách Imre magának az Úrnak a szájába adja a következő szavakat: "Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén." Jézus ezzel szemben amikor azt mondja: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik”   lebontja a falat a szent és a hétköznapi profán dolgok között, hisz az Atya egy pillanatra sem pihen. Ő nem csak a szent dolgokban áll mellettünk, hanem életünk minden percében, még a tőle elvezető  utakon is elkísér, akárcsak Jézus az emmauszi tanítványokat!

- Szent Ferenc azért ad hálát a Napért és a Holdért, mert látta bennük Isten folyamatos, éltető munkáját. „hisz az Úr felkelti az Ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra...” (Mt 5,45) Krisztus nem közömbös, Ő meghalt értünk a kereszten, drága vére által váltott meg az örök életre. Isten 2026-ban is „dolgozik” itt Erdélyben, a Kárpát-medencében és a gyermekek szívében is. 

2. A Fiú az Atya „munkatársa”

Jézus nem a saját szakállára cselekszik, hanem tökéletes összhangban van az Atyával. „Az én eledelem az, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött engem.” Ez minden keresztény ember hivatása és a méltósága is: Isten mellé állhatunk mi, a marék porból született teremtmények, a világ tovább teremtésének gyönyörű művében: "az aratnivaló sok, a munkás kevés!" (Mt 9,37) És valóban az aratnivaló – a tennivaló, a megmenthető lélek, az építendő közösség - rengeteg. Kérjük az Aratás Urát, hogy ne csak küldjön munkásokat, hanem adjon nekünk is erőt, hogy ne fáradjunk bele a munkába, és hittel hívjunk másokat is , hogy együtt munkálkodjunk az Ő országáért.

- A hagyomány szerint 1206-ban a romos  San Damiano-templomban a feszületről Krisztus szólt meg az imádkozó Szent Ferenchez:„Ferenc, menj, és javítsd meg házamat, amely, mint látod, romokban hever!” „Francisce, vade et repara domum meam, quae, ut vides, tota destruitur!”

3. A szeretetnek nincs se „szombatja”, se határa!

A vallási vezetők a szabályokat, mindenféle törvényt (a szombati nyugalmat) fontosnak tartották az embernél. Jézus válasza radikális: A szeretet nem ismer pihenőnapot. Ha baj van, ha egy beteg 38 éve vár, ha egy gyermek éhes, ha a szeretet szólít, akkor nincs helye halasztásnak, egyszerűen menni kell.  A „munkálkodás” itt nem rabszolgamunkát jelent, hanem az embertárs, az élet szolgálatát. Ez az a dinamizmus, fáradhatatlanul tenni a jót és jól. A gyerekeknek gyakran mondtam: ahogy a vadászkutya keresi a vadat és üldözi, hogy elérje árkon - bokron keresztül még ha tövis is tépi, úgy kellene keressük mi is az alkalmat, hogy valami jót, szépet tehessünk Isten dicsőségére, az embertársunk javára vagy a teremtett világ szolgálatára. 

- Szent Ferenc lelkiségének egyik legfontosabb sarokköve: a szeretet nem ismer határokat, sem földrajzi, sem felekezeti, sem társadalmi értelemben. Ahogy Ferenc elment a szultánhoz a háború közepén, vagy ahogy átölelte a leprást, úgy mutatja meg nekünk is, hogy a krisztusi szeretet határtalan. Sem a háború árnyéka, sem a gazdasági nehézségek, sem az országhatárok nem tudják megállítani azt, aki Isten szeretetével indul útnak. Ferenc nem azt kérdezte: „Kié ez a romos templom?”, hanem nekilátott építeni. Nem azt kérdezte: „Ki az ellenség?”, hanem békét hirdetett. 

Holnap a Mária Kert rózsáit fogom megmetszeni, van még 2-3 metszőolló, ha eljössz, örömmel fogadom a segítséget. Ha nem értesz hozzá meg is tanítunk. Tudod a metszőolló és az imádság kéz a kézben jár. Amúgy a tavasz  a „vissza metszés ideje”! Nemcsak a rózsákat, de a saját életünket is meg kell metszeni. Ami felesleges, ami elszáradt, azt vágjuk le, hogy helyet adjunk, Isten új, gyönyörű hajtásainak, drága ajándékainak!

Találkozzunk holnap a kertben! Van metszőolló, van tanítás, és lesz sok - sok közös öröm.

Szeretettel, 

Csaba t.