Evangélium: "Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért."

Jn 7,40-53

Döbbenetes az emberi előítélet. Ez a jelenet tűpontosan mutatja be annak természetét: a gőgös írástudók még csak meg sem hallgatják azt, amit Jézus mond, mert „tudják”, honnan jött a másik. Nikodémus az egyetlen, aki megpróbálja védeni a józan észt és a törvény tisztességét, de lesöprik az asztalról: „Talán te is galileai vagy?”

Hitünk három orvosságot kínál az előítélet gyógyítására. Ezek a keresztény optimizmus alapkövei:

1. Isten selejtet nem teremt! Az előítélet alapja, hogy leértékeljük a másikat. Azt mondjuk: „ő csak egy galileai”, vagy „ő csak egy árva”, vagy „ő csak egy bűnös”. Ha hisszük, hogy Isten a Főkertész és a Legfőbb Alkotó, akkor tudnunk kell, hogy Ő nem rontja el a munkáját, Ő minden munkáját 100%-osan jól végzi! Minden emberben – még abban is, aki most éppen sáros vagy letért a szeretet útjáról – ott van az isteni szikra. Az előítélet vakság, mert nem látja a kis magban a nagy fát, nem látja az értéket, amit Isten belerejtett a társába. Pedig ha a szeretet áldott melege átöleli, akkor az a mag kihajt, virágot bont és gyümölcsöt terem. Szent Ferenc azért tudta átölelni a leprást, mert már nem a betegséget látta, hanem az embert, akit Isten szeret, és akiért Krisztus meghalt a kereszten.

2. A szeretet tanulható – Ezért jött Karácsonykor közénk az Isten! Sokan azt mondják: „Én ilyen vagyok, nem tudok változni, jobb lenni, mást szeretni, pláne nem az ellenségemet.” Ha ez igaz lenne, Jézus lehetetlent kért volna, utópiát kergetett volna velünk. Ilyet még egy földi pedagógus sem tesz! Erőnkön felüli feladatot egy tanítónő sem ad a gyermeknek, mert nem akarja becsapni a diákot. Karácsony a bizonyíték arra, hogy Isten hisz az emberiségben. Eljött, hogy megmutassa: a szeretet nem egy elérhetetlen ideál, hanem egy tanulható életforma. Ha Isten képessé tette az embert a befogadásra, akkor mi is képessé válhatunk arra, hogy az előítéleteink börtönéből kilépve, bizalommal forduljunk a másik felé.

3. A „lehetetlen” parancs – Képesek vagyunk a tökéletességre! Amikor Jézus azt mondja: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok” (Mt 5,48), az nem egy elérhetetlen léc amit azért tett magasra, hogy elbukjunk és neki legyen oka kegyetlenül elítélni bennünket. Isten nem kér lehetetlent. Ha kér valamit, ahhoz megadja a kegyelmet is. Az előítélet azt súgja: „én sosem változom meg, ő sosem változik meg”. A hit viszont azt mondja: Isten erejével képes vagyok felülemelkedni a korlátaimon, rosszra hajló természetemen, tudatlanságomon – mindazon, ami elválaszt Istenemtől. A tökéletesség nem hibátlanságot jelent, hanem azt, hogy hagyjuk: Isten irgalma formáljon, alakítson. Teremtőnk az elkezdett jó munkát jó végre viszi bennünk. Képesek vagyunk szentté válni, ha úgy nézünk magunkra és egymásra, ahogy az Atya néz ránk: teremtő reménnyel.

Ima az előítéletek ellen:

 Urunk, Jézus Krisztus! Te, akit „galileainak” gúnyoltak, és akit Nikodémus kivételével sokan látatlanban elítéltek, szabadíts meg minket az előítélet rabságából! 

Add, hogy soha ne mondjuk senkire, hogy „selejt”, hiszen ő a Te kezed áldott gyümölcse saját képedre, hasonlatosságára teremtett ember. Ha őt selejtezzük, azzal az Alkotót is lebecsüljük – de mi nem káromkodni, hanem dicsőíteni akarunk Téged! 

Taníts meg minket szeretni, hiszen ezért jöttél közénk Karácsonykor. És adj hitet, hogy higgyük: képesek vagyunk az Atya előítélet-mentes, gyógyító irgalmával tekinteni minden emberre. Te nem kérsz tőlünk lehetetlent Urunk, de taníts meg látni a Te szemeddel ezt a világot! Ámen.

Szeretettel, 

Csaba t.